Sőt föltűnt a teremben Schmitt Pál korábbi köztársasági elnök is.

A rendezvény első szakaszát – a többi közt – ilyen kevéssé eredeti gondolatok színesítették: „jó volt magyarnak lenni!”, „a boldogság forrása a jó cselekedet”; „aki a sportot szolgálja, az a nemzet ügyét viszi előre”.

Az élménygazdagnak nem nevezhető, de legalább hosszúra nyúlt protokolláris bevezető után pódiumra léptek a főszereplők, azaz a magyar sportegészségügy képviselői. Dr. Jákó Péter például megállapította, hogy az OSEI „jó családból” származik: anyai ágon az egészségügyhöz, apain a sporthoz kötődik. S a família szétesése már nem fenyeget. Méghozzá azért nem, mert közismert tény: magas szintű sport-egészségügyi háttér nélkül lényegében lehetetlen komoly eredményeket elérni. Nem meglepő, hogy a kiemelkedő londoni szereplés kapcsán sokan utaltak az orvosok szerepére.

Igaz, a Sportkórházban felhalmozódó szellemi tőke továbbra sem éppen korszerű környezetben gyarapodik, merthogy a falak sok helyen omladoznak. A közönség mégsem tetszett szomorúnak.

Talán azért nem, mert errefelé alapvetés: első az egészség.