Álomút: víkend Belgrádban
A „sorsdöntő” ezúttal nem a szokásos „sportszakmai” fordulat, tekintve, hogy remekül alakultak a dolgok a II-es számú középdöntőcsoportban: a magyar válogatott játékosai annak tudatában léphettek pályára a nap zárómeccsén, ha győznek, nincs az a forgatókönyv, amely alapján elkerülhetnék a hétvégi belgrádi túrát.
Történt, hogy az oroszok és spanyolok a létező legkedvezőbb eredményt produkálták a döntetlennel – megjegyzendő, nem a keletiek kapusán, Szidorován múlott a pontmentés, mert a zavart portás az első félidő 23. percében még nullaszázalékos védési hatékonysági mutatóval rukkolt ki –, így az már délutánra kiderült: a montenegróiak elődöntősök. Ők aztán ennek megfelelő elszántsággal vetették harcba magukat az addig egypontos németek ellen, és a keddig hibátlan garnitúra ki is kapott annak rendje és módja szerint hét góllal.
A pazar előzményekhez mérhetően jó hír volt, hogy az elmúlt napokban vírusfertőzéssel bajlódó Görbicz Anita a reggeli tréning futballozós szakaszában droppból akkora dugót ragasztott a kapuba, hogy semmi kétség, a nagysága előtt Ibrahimovic is leborul, ha látja. A jelenetből egyenesen következett, hogy a világklasszis irányító harcra kész, de talán még nála is boldogabb volt az oroszországi születésű, nemrégiben honosított Triscsuk Krisztina, akit Karl Erik Böhn kapitány – kihasználva a cserelehetőséget – Vincze Melinda helyére behívott a keretbe.
A nagy-nagy örömködés záróakkordjaként már „csak” az volt hátra, hogy a lányok legyűrjék a románokat.
És, alighogy elkezdődött a mérkőzés, Klivinyi Kinga, a húszesztendős átlövő – akit a montenegróiak elleni meccsig mellőzött a szakvezető – olyat bombázott Ungureanu hálójába, hogy Görbicz is csak nézett. Ennél sokkal több kellemes élményünk azonban jó darabig nem akadt, mert a rivális a foghatatlan (vagy csak nem fogott?) Neagu löketeivel alaposan meglépett. A 8. percben 5:2-re, s bár Kiss Évára szavunk nem lehetett a gólvonal előtt, és Kovacsicz is messze többet nyújtott, mint addig, csak a 19. percben sikerült az egyenlítés (7:7). Három perccel a nyitó játékrész vége előtt viszont házi „sporttörténelmet” írt Triscsuk azzal, hogy alsó madárfogásból eleresztett labdája a kapuban kötött ki, vagyis megszerezte első válogatottbeli gólját, egyszersmind – 1:0 után – először a vezetést a magyar csapatnak. Azért a félóra alatt négy gólig jutó Vértenről se feledkezzünk meg, már csak azért sem, mert az ő érdeme volt, hogy a társaság végül kétgólos előny tudatában ballaghatott az öltözőbe (14:12).
Ráadásul a második félidőben már csak „harapnia” kellett, izgulnia alig-alig. Negyedóra elteltével három (20:17), újabb hét perc múltán pedig öt góllal vezetett (22:17) a szépen fölgyógyult Görbiczcel az élen parádézó együttes, és végül nagy pofont kevert le vetélytársának (ha már Manea az első játékrészben lényegében kiütötte Bulathot).
A 25:19-es győzelem azt jelenti, hogy az újvidéki csoportkör csütörtöki zárónapjának a lényeget illetően már semmi jelentősége nincs: Montenegró mellett – a honnan fölkapaszkodó... – Magyarország is a szombati, belgrádi elődöntő résztvevője!
Középdöntő. I. csoport (Belgrád): Franciaország–Csehország 24:22, Norvégia–Svédország 28:25, Szerbia–Dánia 29:26. Az állás: 1. Norvégia 8 pont, 2. Szerbia 5, 3. Dánia 4 (113:113), 4. Franciaország 4 (94:97), 5. Svédország 3, 6. Csehország 0.
II. csoport (Újvidék): Magyarország–Románia 25:19, Spanyolország–Oroszország 25:25, Németország–Montenegró 27:20. Az állás: 1. Magyarország 6 (107:99), 2. Montenegró 6 (101:100), 3. Németország 3 (94:93), 4. Spanyolország 3 (105:108), 5. Oroszország 3 (99:102), 6. Románia 3 (91:95).
