Katarina hurrikán
A második még ennél is szomorúbb: mivel a Röszke és Újvidék közötti autópályán megcsúszott és fölborult egy kamion, a csarnokba az utóbbi napokban egyedüliként hangulatot varázsoló magyar drukkerek jó része kocsiban, buszban vesztegelt akkor, amikor Tomori és társai kifutottak a pályára Montenegró válogatottja ellen. A „prímet” mégis a csapatvezetés délelőtti bejelentése vitte, mi szerint Görbicz Anita vírusfertőzést kapott, s bár állapota biztatóan javul, az irányító legkorábban kedden léphet majd pályára.
A dirigens átmeneti kiesése nyomán a válogatott győzelmi oddsát szépen megemelték a bukmékerek a délszlávok elleni meccs előtt, ezzel együtt mi másban lehetett reménykedni a középdöntő második csoportjának rangadójára készülve: ami a nap negatívumait illeti, a magyar „igazság” három marad, s nem lesz ráadás. Az önbizalmat erősíthette, hogy olyan szépen alakultak a dolgok a múlt hét második felében…
A csapat előbb a németek ellen fordított ötgólos hátrányból, majd időnként nem csak jó, hanem látványos játékkal legyőzte a spanyolokat is. Mi több: Aneta Peraica lövését az utolsó másodpercben Katja Schülke kapus a fizika összes törvényét meghazudtoló módon védte, így a csoportzárón a németek nyertek, egyszer smind kiejtették a honfitársainkat fölül múló horvátokat, minek köszönhetően Karl Erik Böhn társulata a maximális négy ponttal érkezhetett az Ebmásodik szakaszába.
Csakúgy, mint Montenegró a verseci ágról. Az olimpiai ezüstérmes – soraiban a Győrött játszó Radicsevicscsel, valamint olyan további klasszisokkal, mint a két Bulatovics, Dokics és Knezevics – „bucira” verte valamennyi csoportellenfelét, úgyhogy a tekintélyt London után Szerbiában is kivívta magának. De hát éppen e renomé megtépázását irányozták elő rövid távú célként a magyar lányok.
A tervvel nem is volt baj, a produkcióval eleinte annál inkább. Hozzávetőleg „horvát” formában startolt a csapat, ami azt jelentette: a támadásvezetésben az ötlet szikráját sem fedezhettük föl, a védekezés pedig olyan szellős volt, hogy attól tartottunk, még megfázik valaki a hátsó vonalban. A BL-győztes Buducsnoszt Podgoricára épülő rivális tetszés szerint érte el góljait a labda elől szinte félreugráló magyar „bekkek” között, és az eredményjelző ezúttal is a valóságot tükrözte: a 13. percben 9:3 állt rajta, persze montenegrói szempontból.
A látvány már a mindig megfontolt úriemberként viselkedő Böhn kapitánynak is sok volt, és egy alkalommal akkorát üvöltött a norvég, hogy beleremegett a csarnok. Mi több, időt is kért, s jól tette: ezt abból gondolom, hogy a szusszanásnyi szünet után összekapta magát a társaság. A Herr helyére a kapuba álló Kiss Éva fogott egy-két „foghatatlant”, a Görbicz helyett irányító Szucsánszki és Tomori (akinek Knezevics olyat bemosott, hogy a cseh bírók jobbnak látták kivonni a forgalomból a túl erős montenegróit) eredményesen célozta a már-már naggyá tett Barjaktarovics hálóját, ennek megfelelően a 23. percben 11:8-ra sikerült fölzárkózni. Ennél több örömünk azonban nem volt a pihenőig, mert a keretbe foglalt fél óra vége is a szentségelés jegyében telt (9:15).
Hanem a második félidő… Az elejét az újabb harminc percnek is hagyjuk, legyen elég annyi, hogy tovább nőtt a differencia (15:22), és hogy a reklamáló Tomorinál elszakadt a cérna, így ő sem folytathatta a játékot. Igaz, később a kíméletlenül védekező vetélytárstól Klikovac sem, úgyhogy lassanként annyi játékos ült a tribünön is, mint a kispadon. Klikovac egyébként Klivinyi Kingát taglózta le, nyilván nem véletlenül, mert az addig mellőzött, fiatal átlövő egymás után háromszor bombázott a kapuba.
És jött sorban a többi gólszerző is: Szucsánszki, Bódi, Szamoránsky. A kapuban meg Kiss, a zsák legmélyéről előhúzott akaraterővel pedig a fölzárkózás, és egy kapott gól nélküli, pazar időszak végén, 22:22-nél az egyenlítés! Mégsem sikerült pontot szerezni. Noha – elsősorban Klivinyi és Kiss prolongált parádéjával – még két perccel a vége előtt is nyílt volt a mérkőzés kimenetele, a világ legjobbjainak egyikeként számon tartott Katarina Bulatovics elintézte a dolgot: a hajrában kétszer lendítette lövésre a kezét, és mindkétszer jól célzott (26:28).
Persze megfogalmazható a tanulság, hogy egy kézilabdameccs nem húsz, hanem hatvan percből áll, de a szívfájdítás helyett rögzítsük inkább a tényt: az elődöntő helyszíne, Belgrád továbbra is nyolcvan kilométerre fekszik Újvidéktől. Pedig kerülhetett volna sokkal közelebb is.
Középdöntő. II. csoport (Újvidék): Montenegró–Magyarország 28:26, Románia–Spanyolország 31:26, Oroszország–Németország 26:26.
Az állás: 1. Montenegró 6 pont, 2. Magyarország 4, 3. Románia 3, 4. Spanyolország 2, 5. Oroszország 2, 6. Németország 1.
A mai program. Középdöntő. I. csoport (Belgrád): Dánia–Csehország, Norvégia–Franciaország, Szerbia–Svédország. Az állás: 1. Norvégia 4, 2. Franciaország 2, 3. Szerbia 2, 4. Dánia 2, 5. Svédország 2, 6. Csehország 0.
