Túl a spanyolfalon is
A passzivitással nehezen vádolható szakvezető játékba avatkozását nem vették észre a bírók, nem látták a zsűriasztalnál sem, s a sajátos liezonra nem is derült volna a fény, de a – kissé későn ébredő – norvég tévések közzétették a jelenetet. Mivel huszonnégy óra leforgása alatt – péntek délutánig – 316 213-an tekintették meg a „mesteri fogást” a YouTube-on, a továbbiakban azt körülményes lett volna eltussolni, így aztán a szerb szövetség vezetői ki is adtak egy kőkemény állásfoglalást, miszerint nagyon sajnálják a történteket, s ha ez nem elég, még felszólítják Boskovicsot, hogy soha többé ne tegyen hasonlót...
És még mondja valaki, hogy elfogyott a megértés és az empátia az élsportból. De – jelentem – a rajongás sem veszett ám ki. Ennek legfényesebb bizonyítékaként az utolsó csoportmérkőzésén a spanyolok ellen a pályára kifutó magyar csapatot – a már visszajáró drukker nénik és bácsik mellett – kétszázötven tinédzser is köszöntötte. Az FTC ifjú kézilabdázói, hála a korábbi kiváló irányító, Kökény Beatrix szakosztályvezető szervezőmunkájának, hat busszal érkeztek Újvidékre, s a fülig érő szájú gyerekek buzdítását hallva a túloldali tribünről tátott szájjal bámulónak mintha bepárásodott volna valamelyest a szemüvege.
Aztán alighogy elkezdődött a mérkőzés, az egész csarnok a szemét dörzsölte, mert a szinte kivétel nélkül a röszkei határ felől érkező nézők azt hitték, rosszul látnak. Szamoránsky, Rédei-Soós, Szucsánszki, Vérten: te jó ég, csak három perc telt el a hatvanból, és már az állt a nagytáblán, hogy 4:0 ide. Még szép, hogy a spanyolok tanácstalanságukban időt kértek, de levegővételnyi pauza sem segített rajtuk, mert beindult Tomori is, s a 9. percben 7:2-es magyar vezetésnek tombolhatott a lelátó.
Elöl a kombinatív és gyors támadójátéknak, hátul a megfontolt védekezésnek és a 125. válogatottságát ünneplő Herr Orsolya spárgáinak örülhettünk, így a találkozónak ebben a szakaszában álkérdéssé silányult, hogy vajon melyik – a horvátok vagy a németek ellen látott – arcát mutatja az olimpiai és világbajnoki bronzérmessel szemben Karl Erik Böhn társulata. Az első játékrész második negyedórájában aztán leült kissé a vidám darabhangulata, mert a riválismind többször hámozta át magát a magyar bekksoron, s a tempót váltó spanyol gumilabdák a 23. percben, 12:12-nél utolérték vetélytársukat. A tetejébe Görbicz fájdalmas arccal sántikált le a pályáról, ám miközben az ember éppen sóhajtozni kezdett volna, a szünetre hét gólig jutó Tomori vezérletével megint összekapta magát a csapat, és úgy ballagott az öltözőbe, hogy Böhn az előny megőrzésének műhelytitkait ecsetelgethette a lányoknak (17:14).
Nos, az együttes – amely ezúttal a folytatásban is mindvégig komoly kézilabdacsapat benyomását keltette – sikerrel oldotta meg a feladatot. Tomori, alighanem pályája egyik csúcspontjára érve, tizenkettőre duzzasztotta góljainak számát, de Herr, Rédei-Soós, Szamoránsky, az idővel visszatért Görbicz s összességében az egész garnitúra olyan produkciót nyújtott, hogy egy pillanatig sem vetődött föl a gondolat: a meccset nem a magyarok nyerik. Bár a fór négy gólra is nőtt a térfélcsere után (24:20), s három perccel a lefújás előtt szintén ez a differencia virított az eredményjelzőn (32:28), senki sem bánta, hogy a jegyzőkönyvbe végül „csak” 32:31 került.
Az újabb győzelem birtokában csupán azért kellett szorítani, hogy a németek legyűrjék a horvátokat,mert akkor Görbiczék a maximális négy ponttal kezdhetik a középdöntőt. És ez is meglett, így a vergődve rajtoló, de a gödörből dicséretesen kimászó, csoportgyőztes válogatott vasárnap a szintén százszázalékos Montenegró ellen kezdi az Eb második szakaszát.
Emlékszik még valaki a keddi gyötrelem utáni pánikra?
C csoport: Magyarország–Spanyolország 32:31, Németország–Horvátország 17:16.
A végeredmény: 1. Magyarország 4, 2. Spanyolország 4, 3. Németország 2, 4. Horvátország 2.
D csoport: Oroszország–Izland 30:21, Montenegró–Románia 23:20.
A végeredmény: 1. Montenegró 6, 2. Oroszország 3, 3. Románia 3, 4. Izland 0.
