Görbicz Anita: Erényünk az éhség
− Látom, a szegedi belváros már ünnepi díszben van...
− Így igaz, csodaszép itt minden, ezért is határoztuk el, hogy sétálunk egy kicsit. Szombaton megnéztük a helyi férficsapat BL-meccsét, aztán nekieredtünk. Ránk fért a kikapcsolódás.
− Ennyire feszített a tempó?
− Ellenkezőleg. Böhn kapitány – akinek személy szerint én is rengeteget köszönhetek, mert a néhány hónapos közös győri munka idején annyi önbizalmat öntött belém, mint még soha, senki – gondosan ügyel arra: a hazai NB I és a Bajnokok Ligája sorozatterhelése után úgy építse fel az edzéseket , hogy megfelelően regenerálódhassunk. Erre még akkor is szükségünk van, ha tudjuk: a vetélytársaink többsége alighanem nálunk is fáradtabb.
− Arra gondol, hogy a riválisok zöme ott volt az olimpián?
− Pontosan. Meg egyúttal arra is, hogy jó lenne, ha erényt tudnánk kovácsolni a helyzetünkből, miszerint mi a tavalyi világbajnokságon és Londonban sem szerepelhettünk. A többieknek az idén már másodszor kellene csúcsra járatniuk magukat, nekünk viszont az Eb lesz az év fő eseménye. Úgy is fogalmazhatok: mi talán éhesebbek vagyunk náluk a sikerre. Persze azt is tudjuk: azoknak, akik az ellenfeleink közül ott lesznek Szerbiában, nem ez jár majd a fejükben, hanem az, hogy minél jobban teljesítsenek. Ezért sem gondolom, hogy jelentőséget kellene tulajdonítani az olyan jóslatoknak, hogy egy csomó csapat nem is veszi majd komolyan az olimpia évében tartandó Európa-bajnokságot. A sportoló agya ugyanis nem így működik.
− Két állítás: 1. a BL-ben a Győr és az FTC is menetelt a csoportmérkőzéseken, 2. a válogatott magját e két együttes játékosai alkotják. Logikusan ebből az következik, hogy...
− ...hogy nem feltétlenül következik semmi. Az biztos, hogy egyénileg jó formában vagyunk, klubcsapatokként jól működtünk, de a válogatott mégiscsak más. Ezzel együtt természetesen bizakodó a hangulat.
− Ha a három csoportellenfelet, Horvátországot, Németországot és Spanyolországot erősorrendbe állítja, hogyan fest a rangsor?
− Amennyiben a képességeket, a tudást nézzük, semmi kétség: a spanyolok az elsők. Ugyanakkor a legnehezebb feladatnak a horvátok elleni nyitány ígérkezik. A sikeres rajt alapvetően meghatározhatja a folytatást.
− Tegyük föl, hogy a három meccset két győzelemmel, egy vereséggel zárja a magyar csapat. Elégedett lesz?
− Elégedett akkor leszek, ha mindhárom ellenfelünket legyűrjük. De ha a kérdés úgy szól, előre aláírnám-e az említett mérleget, akkor a válaszom: igen.
− És elfogadná-e a hatodik helyet, amit a szövetség vezetése minimumcélként határozott meg?
− Ezt a kérdést passzolom. Pontosabban: a választ a pályán szeretném megadni rá.
Veszprém: tovább, tovább!
Továbbra is százszázalékos a férfi kézilabda Bajnokok Ligájában a Veszprém csapata: a bakonyi együttes a csoportküzdelmek hetedik fordulójában a szlovén Celje otthonában diadalmaskodott 24:19-re. Carlos Ortega játékosai már a szünetben is vezettek (11:9), s a folytatásban növelni tudták előnyüket, így magabiztos sikert arattak. A magyar csapat két legeredményesebbje az egyaránt négygólos Császár és Nagy volt, ezzel együtt a spanyol tréner a kiváló védekezést emelte ki meccsvégi értékelésében. A veszprémiek sikerükkel nagy lépést tettek a csoportgyőzelem felé vezető úton: noha három fellépésük még hátravan, a Kiel elleni idegenbeli mérkőzésük mellett a Constantával és az Atletico Madriddal szemben hazai környezetben találkoznak, így várhatóan megőrzik első helyüket a hatosban.
Az állás: 1. Veszprém 14 pont, 2. Kiel 10, 3. Atletico Madrid 6, 4. Constanta 4, 5. Celje 4, 6. Sävehof 4.
A BL másik magyar szereplője, a Szeged szintén győzött a hét végén: a Croatia Zagreb vendéglátójaként 26:24-re. A szünetben már hat góllal vezettek a Tisza-partiak, és nagy kár, hogy elfecsérelték a jelentős fórt, hiszen idegenben háromgólos vereséget szenvedtek a horvátoktól, így az összesítésben – pontegyenlőség esetén – alulmaradnak velük szemben.
Az állás: 1. Barcelona 14, 2. Füchse Berlin 10, 3. Dinamo Minszk 9, 4. Szeged 4, 5. Croatia Zagreb 3, 6. Schaffhausen 2.
