A pauza oka az, hogy lejárt a munkaadók és -vállalók közötti kapcsolatot szabályozó kollektív szerződés, és a felek nem egyeztek meg az új megállapodás részleteiről. S amíg aláírt dokumentum nincs, addig meccs sincs.

Az ügynök kiemelte azt is: különösen káros a disputa, mert az NHL legutóbb príma évadot zárt, mind többen váltottak jegyet a csarnokokba, s mind szélesebb körben nézték a televízióban a mérkőzéseket. E folyamatot csak erősítette, hogy a pályán is üzletileg ígéretes eredmény született: a bajnokságot a Los Angeles Kings nyerte. Az Egyesült Államok legfontosabb piacainak egyikén működő sportvállalkozás sikere lehetőséget teremtett a jégkorongnak, hogy megerősítse szurkolói bázisát ezen a vidéken is.

Erre szüksége is van a sportágnak, mert az NHL vonzereje korábban sem volt akkora, mint a baseball- vagy az amerikaifutball-ligáé, így a napfényes Kalifornia ideális kitörési pontnak tetszett. Persze a bajnokság régen megvetette már a lábát Texasban, Floridában vagy Arizonában is, azaz ma már szó sincs arról, hogy a jégkorong Kanada és a „hideg” Észak játéka lenne.

Abban a szórakoztatóipari versenyben, amelyben az NFL, az NBA, a mozi, a színház, az élménypark is vetélkedik, a szereplők mindegyike nagy árat fizet a hibákért. Márpedig az elemzők felhívják a figyelmet arra, hogy napi tizennyolc-húszmillió dollár a bevételkiesés az NHL-szünet miatt. Az illetékesek december közepéig minden meccset töröltek a programból, sőt lemondták a januári All Star-gálát, a profi liga hagyományos ünnepét is. Akadnak, akik úgy vélik: már akkora a veszteség, hogy a klubtulajdonosok és a liga vezetői akkor is jobban jártak volna, ha az előző szerződést változtatás nélkül meghosszabbítják.

Hogy nem tették, annak a legfőbb oka a pénz. Az elöljárók azt szeretnék, ha az éves bevétel legföljebb ötven százalékát kapnák meg a hokisok, míg a játékosok az ötvenhét százalékos limit megtartása mellett kardoskodnak. Az évente 3,3 milliárd dollárt termelő biznisz esetében nem fillérekről beszélnek...

A hokisok reakciója alighanem érthető, hiszen bármely cég munkavállalóinak nehéz lenne elmagyarázni: mivel növekedett a profit, csökkentik a fizetéseket. Főként igaz ez olyan kreatív szakmában, ahol nem csereszabatosak a kollégák. Pavel Dacjuk, Ilja Kovalcsuk, Jevgenyij Malkin, Steven Stamkos, Marian Hossa vagy Patrick Kane nem terem minden bokorban, vagyis a helyükre nehezen található hasonló kvalitású beugró.

Minthogy mindkét fél biztos abban, hogy igaza van, törvényszerű volt a szünet. Ahogyan Steinberg fogalmaz: „a márkagyilkos pauza”.

A károk még fel sem mérhetők. A mérkőzések elmaradása ugyanis nem csupán azonnali bevételkiesést okoz, hanem hosszú távon is ártalmas. Nem tudni, a liga képes lesz-e ugyanazt a szurkolói bázist maga mellé állítani, amely az előző évadban kitartott mellette. Főként nem lesz könnyű azokat a drukkereket visszacsábítani, akik a hokimentes időszakban a szórakoztatóipar más szereplőinél költötték el dollárjaikat. Az pedig nyilvánvaló: az előző évad pozitív hatásai már nem érvényesülnek.

A baj akkora, hogy már mediátorok közvetítenek a vitázók között, mivel még a kompromisszum körvonalai sem látszanak. Valakinek engednie kell, s a feleket mind jobban szorítja az idő. A hokisok a fizetésüktől, a tulajdonosok a bevételektől esnek el, miközben a szurkolók mind dühösebbek.

Bárki is győz ezen a meccsen, az NHL már nem nyerhet.