A CFR (a vasutas együttes) és az U (az egyetemi csapat) olykor hiúsági versenybe is átcsapó rivalizálása egyszerre zajlott a pályán, a szurkolók és a vezetőség szintjén.

Amikor 2001 végén Pászkány Árpád üzletember megvette a C osztályú CFR-t, az nem volt több egy külvárosi munkásklubnál. Mára BL-szintre emelkedett, s az idei szezonban először éli túl a csoportkört (bár az csak december 5-én, a zárófordulóban derül ki, hogy az UEFA két sorozata közül melyikben folytathatja majd tavasszal). Pászkány – elmondása szerint – több mint százmillió eurót költött a klubra, s a kiadásokban az is benne van, hogy 2007 és 2008 között (25 milliós ráfordítással) teljesen átépítette – tízezer férőhelyesről 23.500-asra bővítette – a csapat fellegvári stadionját, amely az UEFA szinte valamennyi előírásának megfelel. A befektetett pénz ugyanakkor fialt is: az utóbbi három évadban – főként a játékoseladásoknak és a BL-szereplésért az Európai Labdarúgó Szövetségtől érkező összegeknek köszönhetően – már nyereséges volt az évi 14-15 millió eurós költségvetéssel működő klub.

Szinte ugyanakkor, amikor 2008 őszén elkészült a CFR stadionja, megkezdődött az 1911-ben épített városi stadion bontása; ennek helyén Románia legmodernebb arénáinak egyikét húzták fel. Az 1991 óta Ion Moina olimpikon atléta nevét viselő sétatéri pálya lelátójának jó részét – biztonsági okokból – már az ezredfordulón lezáratták a hatóságok, de a tulajdonos Kolozs megyei tanács csak évekkel később tudta előteremteni az új stadion létesítéséhez szükséges 35 millió eurót. Romániai viszonylatban gyorsan és olcsón épült fel a 30-600 néző befogadására alkalmas Kolozsvár Aréna, amelyet 2011 októberében avattak fel. (Az alig két hónappal korábban átadott, 55 ezer férőhelyes bukaresti National Aréna 240 milliójába került a fővárosnak.)

Ám az építéssel egy időben megkezdődtek – főleg szurkolói szinten – az új stadion használatáról szóló viták. A sétatéri pálya ugyanis úgy él a köztudatban, mint a CFR ősi riválisának, az Universitatea csapatának az otthona. Az első ligában a legtöbb évadot (53-at) eltöltő kolozsvári klub azonban sosem volt a létesítmény tulajdonosa: amint arra Kilyéni András kolozsvári sporttörténész emlékeztetett, a stadion a második világháború előtti időkben a városhoz vagy a megyéhez, a szocializmus évei alatt pedig az országos sporthatósághoz tartozott. A Kolozsvár Arénát is a megyei tanácstól bérli bajnoki mérkőzéseire az „U”: egy találkozó bérleti díja 7500 euró, és a klubnak meg kell térítenie az aznapi működési költségeket. Ám az Universitatea szurkolói – akik Pászkány színre lépése óta rendszeresen magyarellenes rigmusokkal szidalmazzák az 1907-ben még Kolozsvári Vasutas Sport Clubként alapított helyi vetélytársukat – saját kizárólagos birtokuknak tekintik a stadiont, hevesen tiltakozva az ellen, hogy a város másik csapata is ott rendezze mérkőzéseit.

A CFR vezetése viszont előszeretettel hivatkozik arra, hogy a közpénzből épült Arénában minden helyi csapatnak joga van – vagy legalábbis joga lenne – játszani. Pászkány még a tervezéskor javasolta: a két együttes közös stadionja ne a régi helyén, a város központjában, hanem Kolozsvártól öt kilométernyire, a Gorbó völgyében épüljön fel. (A főleg ingatlanügyletekben utazó vállalkozó meg is kapta ezért, hogy bevásárlóközpont építésére szeretné megszerezni az értékes belvárosi területet.) Végül a hagyománypártiak győztek, és maradt a Szamos-parti helyszín, a többi nagyobb kolozsvári sportlétesítmény (a Horia Demian sportcsarnok, az olimpiai uszoda, a Babes–Bolyai Tudományegyetem testnevelési karának is otthont adó egyetemi sportpark) közelében. Az átadáskor Alin Tise, Kolozs megye akkori tanácselnöke kiemelte: az Aréna minden helyi csapat rendelkezésére áll, a CFR mégis maradt saját, fellegvári stadionjában.

Ennek oka főként a pénz. Pászkány számára ugyanis a futball kőkemény üzlet, és a tulajdonosnak egyelőre nem éri meg bérleti díjat fizetnie, hiszen bajnoki meccseken a CFR átlagos nézőszáma 6000 körül van. Az előző évadban csupán az utolsó fordulóban telt meg a stadion; akkor, amikor a bajnoki cím elnyerését ünnepelte a klub. A BL-re az idén csak 16.800 férőhelyet engedélyezett számára az UEFA (a lelátó többi része fémszerkezetes, így nem felel meg az európai szövetség legfrissebb előírásainak), de az öt hazai meccsből így is csupán a Manchester United ellen volt telt ház. Ahhoz pedig, hogy az Aréna kibérlése profitot hozzon a CFR-nek, legalább 25 ezer fizető néző kellene meccsenként. A profitorientáltságot azonban nem vallja be senki: a CFR-nél a nyáron azzal indokolták a Fellegváron maradást, hogy az Aréna nincs hitelesítve a BL-meccsekre, később pedig azzal érveltek: nem akarnak egy másik csapat jelképeivel díszített létesítményben játszani. Pedig a méretes U betűt csak a stadion jegypénztárainak ablakaira festették fel...

A Kolozsvár Aréna azonban így sem maradt BL-meccsek nélkül, a helyi Olimpia női csapata ugyanis az osztrák Neulengbach és az olasz ASD Torres ellen játszik. Ám a gondok ezzel még nem múltak el: az egyetemi csapat a csőd szélén áll, bukaresti tulajdonosa, Florian Walter a nyáron hagyta el a klubot a Petrolul Ploiesti kedvéért. A CFR pedig továbbra is csupán mint vendég szerepel a város nagyobbik stadionjában: májusban a városi rangadón aratott 3-2-es győzelemmel éppen ott biztosította be harmadik bajnoki címét. A múlt szombaton pedig – soraiban a magyar Vass Ádámmal – 2-1-re nyerte meg a hatvanötödik kolozsvári örökrangadót, s így az ötödik helyen áll a bajnokságban.