Hopman, Federation, Davis - Mesterhármas
Itt kis kitérőt kell tenni. A centenáriumi döntőt rendezték, ám a 112 esztendeje, 1900-ban útjára indított sorozatnak tavaly avatták a századik győztesét. A számok összevisszaságának az a magyarázata, hogy – leginkább a két világháború idején – tucatnyi alkalommal nem tartották meg a tornát, 1974-ben pedig volt ugyan győztes (a Dél-afrikai Köztársaság csapata), ám döntő nem, mert az apartheid ellen tiltakozó India játék nélkül átengedte a trófeát.
Az idei aranymeccsnek nem volt ilyen politikai háttere, bár a történelem most is szerepet kapott, hiszen Prága ugyan már ünnepelt hazai DK-diadalt (az 1980-as döntőben: Csehszlovákia–Olaszország 4:1), de az önálló Csehország fővárosaként először készült hasonlóan szép napokra. (Hangsúlyozottan: nem fiesztára...)
Az új évezredben ötször győztes spanyolok legalább olyan eséllyel pályáztak az újabb sikerre, mint a csehek a 32 esztendő utáni ismétlésre. A sérült szupersztár, Nadal távollétében is erős csapatot küldött csatába Alex Corretja kapitány, akinek van „merítési” lehetősége bőven, hiszen a világrangsor legjobb száz teniszezője között 12 spanyol található. A szakvezető a két legjobban rangsorolt klasszisa mellé az újdonsült világbajnok párost nevezte, míg a hazaiak ezúttal is tandemet formáltak: Tomas Berdych és Radek Stepanek játszott mindhárom napon.
Ha a DK-döntő legjobb játékosáról kellene szavazni, akkor egyértelműen David Ferrer kapná a babérkoszorút, miután az éljátékosok rangadóján szinte megalázó könnyedséggel tartott oktatást Berdychnek (6:2, 6:3, 7:5), s az első nap hasonló módon leckéztette Stepaneket is. A Davis Kupa sorsa azonban öt mérkőzésen dől el, és Ferrer két pontja kevés volt a tavalyi siker megismétléséhez. Leginkább azért, mert a vb-győztes Marcel Granollers, Marc Lopez kettős szombaton, a megnyert első játszma után kiengedte kezéből a győzelmet, s a csehek 3:6, 7:5, 7:5, 6:3-as sikere helyzetbe hozta a vendéglátókat, akik 2:1-es vezetéssel várták a záró nap két mérkőzését.
A csehek – némileg meglepő módon – a második számú emberükre építették taktikájukat (s a gyors pályaborítást is...), mert Jaroslav Navratil kapitány azzal kalkulált: ha Berdych nem tud nyerni vasárnap, akkor 2:2 után Stepanek rutinja, kötélidegzete és kemény pályás tapasztalata a sorsdöntő meccsen győzelemhez vezethet az inkább csak salakon eredményes és életében először DK-döntőt játszó fiatal Nicolas Almagro ellen. A számítás bevált: a veterán cseh 6:4, 7:6, 3:6, 6:3-ra nyerte a négyórás párharcot.
Bármennyire furcsa is Lendl, Smid, Navratilova, Novotna, Kodes és akár Berdych hazájában arról beszélni, hogy mostani vitézkedésével egy „szürke” teniszező a sportág nemzeti hősei közé emelkedett, mégis tény: ez a diadal elsősorban Radek Stepaneknek köszönhető. S még mielőtt túlságosan leszólnánk azért, mert „csupán” a 37. helyen áll a világrangsorban, tudnunk kell róla (nemcsak azt, hogy annak idején Martina Hingis jegyese volt, most pedig a teniszszépség Nicole Vaidisovának csapja a szelet, hanem azt is): a többi közt 5 egyéni és 16 páros ATP Tour-elsőséget szerzett, 2006-ban pedig a nyolcadik helyen jegyezték a világranglistán. Most beírta magát a tenisztörténelembe.
Nem csupán a sportág cseh históriájába, hiszen a Davis Kupa-annalesekben is helyet kap: minden idők legidősebb játékosaként nyert sorsdöntő, ötödik mérkőzést a centenáriumát ülő sorozaton. Ünneplésre pedig duplán lesz alkalma a cseh teniszezőnek: november 27-én esedékes 34. születésnapján is alighanem e hőstettéről szól majd a vitézi ének...
Arany Prága kincsgyűjteménye pedig nagyszerű kollekcióval gazdagodott a most zárult teniszévben: Csehország képviselői a vegyescsapat-világbajnokság, a Hopman Kupa megnyerése után november elején elhódították a „női DK-t”, a Federation Kupát, most pedig az urak kaparintották meg az utóbbi évtizedben spanyol koronaékszernek tekinthető Davis Kupát. Hasonló triplázásra a sportág történetében még nem volt példa.
