Ezzel együtt a mostani széria nem erről, de nem is arról marad emlékezetes, hogy az ugyancsak spanyol Dani Pedrosa a szezon végén milyen nagyszerűen zárkózott fel. Az év egyértelműen a sportvezetők vitáiról és a válságban lévő sorozat útkereséséről szólt.

– Amióta a mezőny tagja vagyok, a MotoGP-világbajnokság most éli a legnehezebb időszakát. A versenyek borzasztóan unalmasak, lényegében semmi sem történik futamokon keresztül, csak motorozunk egymástól tisztes távolságra. Ebből semmit sem élvez a néző. A futamok alatt, a motoron magam is csaknem elalszom – hangzott el évad közben az egyes elemeiben ugyan túlzó, ám roppant éles kritika a jelen kor messze legeredményesebb gyorsasági motorosától, Valentino Rossitól.

A bajnokság irányítóinak védelmet nyújtó spanyol lapok részéről meg is érkezett a válasz. Az újságok azzal magyarázták az olasz zseni szavait, hogy elmúlt két, rendkívül gyenge szezonjának csalódottsága késztette a nyilatkozatra. Való igaz, amióta az itáliai menő 2010 végén a Ducatihoz szerződött, a dobogót nem nagyon láthatta. Így a spanyoloknak akár igazuk is lehetne, de akadt még olyan fejlemény, amely Rossi bírálatát támasztotta alá. Ez pedig az volt, hogy 2007 és 2011 világbajnoka, a mindössze 27 éves ausztrál Casey Stoner az idény közben bejelentette: visszavonul. Az indokok között csak az egyik volt az ilyenkor szokásos, amely szerint több időt szeretne tölteni a családjával. A másikat egyértelműen Carmelo Ezpeletának, a Dorna Sport első emberének címezte. Döntésében ugyanis szintén markáns szerepet játszott, hogy „értelmetlen” irányba halad a sorozat, a jogokat birtokló cég „marhaságokat” csinál, s ebben az amúgy is rossz légkörű vetélkedőben nincs kedve részt venni.

A vb-ért aggódó szurkolók ugyancsak Ezpeletát jelölik meg a gondok forrásaként. Azzal ugyanis szinte mindenki egyetért – már persze ha nem spanyol, mert Ibériában a MotoGP népszerűsége soha nem látott szintre emelkedett –, hogy nagy baj van a világbajnoksággal. A Dorna vezetőjének szemére vetik például az év „szörnyszülötteit”, a CRT-motorokat. Ezek nem prototípusok, azaz gyári gépek, hanem tuningolt, ám alapvetően szériablokk köré épített, egyedi vázas motorok. Sokkal lassabbak a gyári motoroknál, s ennek nyomán nevetséges helyzetek alakultak ki. Csak azért tartják valamennyit, hogy összejöjjön a tisztességes létszám a rajtrácson. (Lorenzo múlt vasárnapi bukása is amiatt történt, mert az éllovas siettette egy CRT-motor lekörözését.) Ám még a CRT-k is megbocsáthatóak lennének Ezpeletának; sokkal nagyobb gond – vélik sokan –, hogy alig követhetően, szezonon belül is változhatnak a szabályok, ez pedig nehezen tolerálható egy olyan sportágban, ahol a gyárak a hosszú távú fejlesztéseikre dollármilliókat költenek el.

Az idei sorozat elején Ezpeleta azzal fenyegetőzött, hogy 15 milliós költségplafont vezettet be a csapatok számára. A regulát egyértelműen a Hondának szánta, amely a világ legnagyobb motorgyártójaként majdnem 50 milliót költ MotoGP-alakulatára. A Honda vezetése jelezte: ha ez a terv komoly, akkor velük ne számoljanak, visszalépnek a versenyzéstől. Így a tervet egyelőre jegelik. Hasonló felzúdulást keltett, hogy – a Forma–1 mintájára – a motorok maximális fordulatszámát korlátoznák. Ezzel együtt egységes motorvezérlési rendszert is be kívánt vezetni a Dorna. Elképzeléseiben az szerepelt, hogy 2014-től a Magneti Marelli által szállított elektronikát kell használni. Ezzel megint kiütötte a biztosítékot a csapatvezetők körében. A bajnokságban gyári alakulatként még részt vevő hármas közül a Ducati és a Yamaha visszafogottan vette tudomásul a híreket, miután ennek a gyártónak a termékét használta eddig is. A Honda viszont megint csak a visszalépését helyezte kilátásba, miután saját használatra ő maga készíti ezt az „alkatrészt”.

A sok nézeteltérés és hirtelen szabályváltoztatás oda vezetett, hogy a visszatérését 2014-re időzítő Suzuki a napokban már azt helyezte kilátásba: mégsem erőlteti a projektet.

Furcsa módon előfordulhat, hogy a sok vita közepette Carmelo Ezpeletának mégis a nagy gyártók nyújtanak segítséget. A Yamaha és a Honda ugyanis jelezte: amennyiben engedélyt kap erre, gyári gépeinek blokkjait eladná a privát csapatoknak. Így a nem gyári alakulatok számára sokkal olcsóbb lenne a versenyzés, mint ha egy teljes prototípust kellene kifizetniük vagy bérelniük; nem mellékesen a Yamaha és a Honda is keresne az üzleten, azaz érdemi bevétele is származna a fejlesztésből.

Nem kevesen úgy látják: ez az egyetlen esélye a sorozatnak arra, hogy – érdeklődés hiányában – ne múljon ki.

Lorenzo: a bukott győztes