Álomtenisz luxuskivitelben
Örvendeztek a rendezők is, hiszen a nyolc nap alatt 263 229 jegyet adtak el, s ez rekordnak számít. Nem beszélve arról, hogy a Mestertorna eddigi négy angliai fejezetének látogatottsága immár meghaladta az egymilliót. Szorozzuk csak be az 1 023 438-as összesített nézőszámot a száz font feletti (35 ezer forintnak megfelelő) átlagos jegyárakkal, máris megérthetjük, miért dörzsölték a kezüket a britek az idei elődöntős névsor láttán...
Kikapott ugyan a nemzeti hős Murray, fanyalgásra azonban aligha ad okot, ha a világ két legjobb teniszgladiátora vívja a hétköznap estére időzített egyáltalán nem hétköznapi döntőt. A címvédőként érkezett Federer már a hat eddigi világbajnoki elsőségével is sportágtörténeti unikumnak számított, hiszen e tornákon még a duplázás is ritkaságszámba megy. A 2008 után ismét első helyen végző Djokovics sikere igencsak megsüvegelendő, hiszen mindössze kilenc olyan játékosa van a sportágnak, aki kétszer, vagy ennél többször hódította el a világ legjobbjának járó trófeát.
Djokovics és Federer egyaránt két győzelmet jegyzett az egymás elleni idei párharcokban, a mostani döntő billentette a szerb javára a mérleg nyelvét. Ami a mostani meccset illeti, arra nem érdemes sok szót vesztegetni, hiszen aki nem látta, azt a betűk és a statisztikák aligha kárpótolják. Álomtenisz volt, melyben Federer gyorsan elhúzott, 3:0-ra vezetett, ám Djokovics szokásához hűen nem rettent meg, s talpra tudott állni, majd a rövidítést megnyerve jutott előnyhöz. S ha már a vébét megelőzően a számmisztikára hivatkoztunk (Federer zsinórban harmadik elsősége kizárt, hiszen kettesével „szokta” nyerni világbajnoki trófeáit), eszünkbe juthatott most az is, hogy Djoko még sohasem veszített, amikor megnyerte az első játszmát Federer ellen. Így volt ez hétfőn este is, noha a svájci 5:4, 40-15-nél ledolgozhatta volna szetthátrányát, ám mindkét lehetőségét elpuskázta, a szerb pedig egyenlített, s a lélektani előnyét gyorsan meccsnyerésre váltotta.
Ennyi a történet, melynél sokkal izgalmasabb a háttér. Konkrétan az, miként a vesztes játékos kommentálja, hogy elbukta a triplázás lehetőségét, s hogy meg kell elégednie szerény 830 ezer dollárral, miközben a veretlenül győztes Djokovics 1 millió 760 ezer dollárt kasszírozott hétfőtől hétfőig tartó ötös győzelmi sorozatával. A 31 esztendős Federer mindezen „elkeserítő” tények ellenére boldogan, tervekkel felvértezve nyilatkozott:
– Senki sem szeret veszíteni, s ez alól én sem vagyok kivétel. Ezzel együtt örömet okoz a játék, fantasztikus élmény ilyen közönség előtt, ilyen meccseket játszani, amikor mindketten remek dolgokat tudunk felmutatni, s amikor élvezzük azt, hogy mások is élvezik a mi játékunkat. Nekem a tenisz ma is ezernyi boldog percet nyújt, szinte csak ilyen pillanatokat ad. Motivál, hogy meg tudok újulni, hogy fel tudom venni a harcot a fiatalokkal, hogy különböző generációk játéka, stílusa, harcmodora ellen kell megtalálnom a győzelmi receptet. Kortársaim közül sokan visszavonultak az idén, Haas, Roddick, Hewitt és Ferrero is hiányzik majd a versenyekről. De ott lesznek a többiek, jönnek az újak, s ellenük is próbára akarom tenni önmagamat.
Nem egy megfáradt öregúr pesszimista jövőképe ez.
Kilenc évvel ezelőtti mondatok juthatnak az eszünkbe. A 2003-as vb-döntőben vesztes 33 esztendős Agassi fogalmazott úgy legyőzőjéről, hogy „ő volt az inspiráció számomra, az ő hozzáállása, alázata, teniszszeretete, az a látvány, ahogyan minden mozdulatából érződött, mennyire imád játszani, nos, ez motivált engem az újrakezdésre, a kemény munkára.” Mondanunk sem kell, az amerikai klasszis az akkor 21 éves Federerről beszélt. Nemcsak mentalitását, hanem játékát látva is a hatvanas évek slágerét idézhetjük: megáll az idő, az égen néma álló csillagok...
Igazságtalanok lennénk, ha a vesztes méltatása mellett nem tisztelegnénk a világbajnok előtt is, hiszen a 25 esztendős Djokovics megérdemelten ül a trónon. Fantasztikus szezont tudhat maga mögött, 75 nyertes mérkőzésével övé a legjobb mutató. A szerb klasszis 17 versenye közül 11-ben a döntőbe jutott, megnyerte az ausztráliai Grand Slam-tornát, további öt nagy viadalt, zsinórban másodjára vezeti az évzáró világranglistát, s immár kétszeres világbajnok.
Ami pedig a párosok „árnyékban” zajló vetélkedőjét illeti, a döntőben a spanyol Granollers, Lopez duó 7:5, 3:6, 10:3-ra verte az indiai Bhupathi, Bopanna kettőst. Ez az eredmény pedig azért lehet érdekes, mert ibériai egység utoljára 1975-ben lett világbajnok (Juan Gisbert és Manuel Orantes), s ilyen főpróbával nem rossz előjel Davis Kupa-döntőre utazni. Ám ez már egy másik történet, amely a sportág pénteken Prágában kezdődő évzáró csúcstalálkozójáról szól...
