A később tragikus véget ért – leégett – Budapest Sportcsarnok első eseményeinek egyikén a Boróczi Gábor vezette válogatott a torna utolsó mérkőzésén 4:3-ra legyőzte Kína csapatát, így feljutott a B csoportba, ami a sportág akkori hazai helyzetének ismeretében maga volt a földöntúli csoda. Arra már kevesebben emlékeznek, hogy azon a vb-n a magyar együttes nem az első, hanem csak a második helyet szerezte meg. A győztes tudniillik az a holland garnitúra lett, amely valamennyi riválisát kiütötte. A mieinket speciel 12:5-re... De kit érdekelt ez a mámor közepette?

A németalföldi társaság vasárnap megint nyert a magyarok ellen, igaz, csupán a rendes játékidőt, majd a hosszabbítást követő, úgynevezett szétlövéssel, ám a mostani helyzet nem csak a differencia miatt mondható egészen másnak. Ez a vereség ugyanis mérhetetlenül fájt, fáj a hokiszurkolóknak.

A „szakma” és a szurkolótábor egyaránt az olimpiai előselejtező toronymagas esélyesének tartotta a Papp László Sportarénában fellépő házigazda válogatottat, és a litvánok meg a horvátok ellen nem is volt semmi gond (értsd: Diego Scandella megbízott szövetségi kapitány játékosai feltörölték a jeget riválisaikkal). Az előzetesen – és ez fontos – relatíve legerősebbnek tartott hollandokkal szembeni „döntőn” azonban katasztrofális volt a védekezés, így aztán elöl hiába ütött hat gólt a csapat, hátul ugyanennyit kapott, a többit meg már tudjuk. Győzelmével a vetélytárs jutott a következő körbe, s őrizte meg – persze csak matematikai – esélyét arra, hogy kivívja a részvétel jogát a 2014-es, szocsi téli olimpiára.

– Annak dacára is jelentős a csalódás, hogy épeszű ember nem számolhatott olimpiai kvalifikációval, hiszen a következő tornán a vendéglátó dánok mellett két további A csoportos együttest, a fehéroroszt és a szlovént is meg kellett volna előznünk – összegez Kovács Zoltán sportági főtitkár. – Ettől persze még igaz, hogy – emlékeim szerint – a hollandoktól az elmúlt tíz évben nem kaptunk ki, a világranglistán öt hellyel előttük állunk, egy osztállyal feljebb játszunk náluk a vb-n, és mi hokizhattunk hazai közönség előtt, úgyhogy minden mellettünk szólt. De a sport ilyen, olykor a gyengébb nyer.

A főtitkár az ügyben azért megnyugtat, hogy legalább anyagi veszteséggel nem kell kalkulálni:

– A MOB-tól érkezett ötmillió forintos támogatást a nemzetközi szövetség ugyan nem toldotta meg semmivel, de mivel mi gazdálkodhattunk a reklámjogokkal és a jegybevétellel, a legrosszabb esetben is nullszaldós lesz az esemény.

Megkérdeztük a sportvezetőt, nem tart-e attól, hogy a tao-törvény nyomán nemrégiben kivételezett helyzetbe került sportág a mostani kudarc következtében támadásoknak lesz kitéve.

– A társasági adóból befolyó pénzeket elsősorban utánpótlás-, illetve létesítményfejlesztési projektekre költhetjük, vagyis a kedvezményeknek a felnőtt válogatott szerepléséhez csupán az eszközbeszerzések kapcsán lehet közük. Ráadásul úgy gondolom, a magyar hoki változatlanul erőn felül teljesít, és a nemzetközi erőviszonyok ismeretében addig semmiféle realitását nem látom annak, hogy olimpiára jusson a csapatunk, amíg a játékokon csak a világ tizenkét legjobbja vehet részt. Kangyal Balázs, a szövetség sportigazgatója hasonló véleményen van. Sőt: úgy véli, a három évvel ezelőtti A csoportos szereplés volt a csoda, nem pedig az, hogy a hollandok fölülmúlták az azóta alaposan megfiatalított együttest.

– Szerintem mindhárom meccsünkön remekül játszottunk, a hollandokkal kifejezetten magas színvonalú mérkőzést vívtunk. Én sem mondhatok mást: aki valaha is sportolt, az tudja, két hasonló képességű csapat találkozója zárulhat olyan kimenetellel, hogy a kicsit esélytelenebb győz. A szurkolókat természetesen megértem, de szakemberként csakis az lehet a véleményem: semmi különös nem történt. A fiúk mindegyike a maximumot hozta ki magából, és ez a produkció most ennyire volt elég.

A felvetésre, hogy vajon ideális időpontban bontottak-e szerződést Kevin Primeau szövetségi kapitánnyal, és nevezték ki a helyére átmenetileg az addigi másodedzőt, Scandellát (amint az köztudomású, a kanadai trénert alig valamivel a selejtező torna előtt menesztették előbb a fehérváriaktól, majd a válogatottól is), a nemzeti együttes korábbi csapatkapitánya így reagált:

– A létező legjobb döntést hoztuk, amelyet Scandella néhány nap alatt végzett tevékenysége is igazol: Primeau-nál lényegesen szigorúbb, keményebb kezű szakvezetőre volt szüksége a válogatottnak. Mostantól egy dolguk van a játékosoknak: a tavaszi divízió 1-es világbajnokságig mindennap ki kell tenniük a lelküket a jégen.

Megbeszélték. A magyar válogatott játékosai a hollandok elleni mérkőzésen