A küldöttség közvetlenül a meccs után visszarepült Rio de Janeiróba, ám a pilóták műszaki hibát észleltek a levegőben, és az utasokat arra kérték: készüljenek fel a kényszerleszállásra. Gondolhatják, milyen volt a hangulat az aranyérmesek között, még akkor is, ha a charterjárat végül útmegszakítás nélkül érkezett meg Rióba.

Közben a „Flu” hívei a klub bázisán, a Laranjeiras sporttelepen kivetítőn nézték a találkozót, majd ott maradtak a központban, hogy együtt vigadjanak a visszatérő futballistákkal. Nem kevesebb, mint nyolc órát töltöttek „szurkolói” otthonukban... A játékosok ugyan kimentek üdvözölni a drukkereket, de az előzmények után a „show” csupán negyedóráig tartott, és csak három labdarúgó, Gum, Jean, valamint a Sao Paulóban két gólt szerző, a mesterlövészek listáját immár 19 góllal vezető Fred maradt a „karneválra” vágyókkal. Abel Braga edző, aki közvetlenül a győztes meccs után még diadalmasan mondta: „Senki sem kritizálhatja azt a teljesítményt, amelyet az idén nyújtottunk”, egyáltalán nem látogatott el a felső középosztály környékének tartott Laranjeirasba, mivel a repülőtéren orvost kellett hívni hozzá, majd – miután jobban lett – úgy döntött, taxit hív, és hazamegy.

Irányításával történetének harmadik országos bajnoki címét hódította el (1984 és 2010 után) a 22 győzelemmel, 10 döntetlennel és 3 vereséggel álló Fluminense, de a klub zászlajára már a negyedik csillagot varrják, mert az 1970-es elsőséget szintén az „összbrazil” győzelmek közé sorolják. (Jóllehet akkor még csak öt állam legjobbjai vetélkedtek; az első hivatalos országos bajnokságot 1971-ben rendezték.) Ennél is feltűnőbb, hogy az 1970-es diadalról döntő Fluminense–Atletico Mineiro mérkőzést 112 403-an, míg az 1984-es bajnokság zárómérkőzését, a Fluminense–Vasco da Gamát 128 781-en látták a riói Maracana stadionban.

A Palmeiras–Fluminensét most 8461 fizető néző tekintette meg a helyszínen...

Volt minek örülni a landolás után...