Ha nem Federerről lenne szó, talán felmerülne bennünk a gyanú, hogy a volt világelső „rápihent” a verseny zárószakaszára. Az eredmények saját érdek szerinti alakításával, a fair play határát súroló taktikázással számtalan sportágban sok versenyző és csapat megvádolható, Roger király esetében azonban nem lamentálunk ezen, még akkor sem, ha számára (látszólag) tét nélküli egy mérkőzés. Valószínűleg meg sem értené, mire gondolunk – hiszen a svájci klasszis éppen azért a legjobbak egyike, mert minden meccsen, mindenki ellen, mindig győzni akar.

Másképp fogalmazva: az a típusú profi, aki rosszul érzi magát, ha nem nyer – legyen szó kártyáról, sakkról, fogadásról, barátságos futballmeccsről, vagy ilyen, „tét nélküli” teniszről. Ő nem kalkulál. A dél-amerikaival pedig egyébként is volt némi elszámolni valója: alig két hete éppen a hazai közönsége, a bázeli publikum előtt került kínos helyzetbe, magántulajdonnak számító trófeáját kellett átadnia a svácji ATP-viadalt megnyerő Del Potrónak. Aki aztán szombat délután újból kellemetlen perceket okozott Federernek (s közvetve az így búcsúzni kénytelen ibériainak).

Akárhogyan is történt, számolgatni azért sem volt érdemes, mert –noha kétszettes vereség esetén is továbbjutott volna Federer – lehetetlen megsaccolni, hogy Murray vagy Djokovics ellen jobb-e játszani az elődöntőben. Fogalmazhatunk úgy is: egyformán kemény dió bármelyik párosítás. A londoni rendezők, persze dörzsölhették a kezüket, hiszen jele sincs az évzáró lazításnak: a sérült Nadal kivételével a világ jelenlegi négy legjobb játékosa harcolta ki a legjobb négy közé jutást. Kasszasiker, bár a jegyek eladásával egyébként sem volt gond – minden nap zsúfolásig megtelt az O2 Aréna 18 ezres nézőtere.

A vb utolsó két napjára ismét összeállt a nyári olimpiai tenisztorna dobogósainak triója (Murray, Federer, Del Potro), negyedikként pedig ott van az aktuális világelső Djokovics, aki immár második esztendeje vezeti az ATP évzáró rangsorát. Kell-e ennél jobb kínálat? A megszokott teniszverseny ritmustól eltérően ezúttal vasárnapra időzített elődöntős program első meccsén aztán az argentin ismét összefutott egy „bosszúra éhes” vetélytárssal:Djoko – némi bizonytalankodás után – elégtételt vett az olimpiai bronzmeccsen rajta esett sérelmeken, s 4:6, 6:3, 6:2 arányban nyert a másfél játszmán keresztül nagyszerűen teniszező Del Potro ellen.

A világelső este már páholyból nézte, hogy miként küszködik egymással a hetedik ATP-világbajnoki címmért foggal-körömmel harcoló Federer, és az olimpiai győzelmét, valamint US Open-diadalát világbajnoki címmel megkoronázni szándékozó Murray. A wimbledoni döntőt Federer nyerte, az olimpiai aranymeccsen a brit győzött – így aztán a vasárnap éjszaka (lapzártánk után befejeződött) újabb találkozó előtt csak az volt biztos, bármelyikük is kerekedik felül, gigászok csatáját hozza a párharc, s hatalmas meccset láthat a hétfő esti világbajnoki döntő közönsége.

Ahol Djokovicsnak még esélye van arra is, hogy a veretlen győztesnek járó 1 millió 760 ezer dollárt bekasszírozza, Federer vagy Murray esetében viszont már „csak” 830 ezer dollárt ér az esetleges világbajnoki győzelem – mivel ők a csoportmeccsek során (Del Potro, illetve Djokovics „jóvoltából) már begyűjtöttek egy-egy vereséget.

Djokovics: veretlenül a végjátékban