Ezek a szokatlanul heves reakciók is jelzik: az Amerikai Doppingellenes Ügynökség jelentése – ennek nyomán Armstrongot megfosztották mind a hét Tour-sikerétől, s élete végéig eltiltották a versenyzéstől – megrengette a sportágat. Nem sokan vannak ugyanis, akik elhiszik azt, hogy a nemzetközi szövetség nem tudott semmit a rendszerszerű doppingolásról. Jóllehet egyetlen potentát sem mondott le a skandalum kirobbanása óta. A felsorolt lapok kiáltványukban leszögezik azt is: a versenyrendszer újjászervezése halaszthatatlan.

Főként, mert a jelenlegi szisztéma kódolja a csalást. Legalábbis Michael Barry szerint: a kanadai kerékpáros hosszú cikket publikált a New York Timesban, és bevallotta, hogy tiltott szereket használt, amikor Armstrong csapattársa volt a US Postalnál. A kerekes a struktúra működéséről azt írta: a csapatok csupán akkor maradhatnak tagjai a leghíresebb körversenyeken is fellépő elit mezőnynek, ha elég pontot gyűjtenek a különböző vetélkedőkön. Épp ezért óriási a nyomás a bringásokon, akik ritkán mondhatnak nemet a teamvezetői utasításokra, mert a tiltakozással állásuk elvesztését kockáztatnák.

Ezért törött csonttal is tekernek tovább, s hajlandók a nyeregben tölteni az év meghatározó részét úgy, hogy testüknek esélye sincs a regenerációra. Ennek fényében nem meglepő, ha mind többen válnak fájdalomcsillapító- vagy altatófüggőkké. Barry olyasféle profi ligát javasol, mint az NFL. Azaz a klubokat nem fenyegetné a kiesés veszélye, a tévés bevételekből származó profit pedig megoszlana köztük, így nem lennének rákényszerítve, hogy nemtelen eszközöket használjanak. A kerékpáros szerint a fenntarthatóság a szakág kulcskérdése: ha nem sikerül hosszú távon működtethető modellt kialakítani, akkor az országúti kerékpározásra sötét jövő vár.

Pedig a sportág alkalmas az egészséges életmód propagálására, látványos, népszerű és szórakoztató. Ám az, ami mostanában zajlik, aligha szórakoztatja a részvevőket. Ezért érzi úgy megannyi szakértő, klasszis és sportvezető: ez talán az utolsó esély a reneszánszra az utóbbi – szörnyű – évtizedek után. Az Armstrongtól elvett Tour-elsőségeket például át sem adták másoknak, nem függetlenül attól, hogy a másodikok szintén érintettekké váltak valamilyen doppingügyben. Egyenesen tragikomikusnak nevezhető a 2000-es verseny befutója: a nyolcadik helyezett Fernando Escartin volt az első azok között, akik „tiszták” maradtak...

Ám a nemzetközi szövetség elöljárói egyelőre kitartanak. Mindeközben a Sky-istálló nyilatkozatot írat alá versenyzőivel arról, hogy sohasem használtak tiltott szert. Egyúttal megvált Steven de Jonghtól és Bobby Julichtól: a direktor és az időfutamedző is doppingolt aktív kerekesként. A csapat úgy döntött, velük már nem megy.