A két csapat szurkolói békésen megfértek egymással. Gyakori látvány volt az egymás mellett-mögött ülő, mezbe öltözött Hurricanes- és Wolves-drukker.

A mérkőzést lánycsoportok (cheerleaderek) bemutatói vezették fel. Aztán működésbe léptek a füstgépek, felcsaptak a lángok: a döntő részvevői fülsiketítő dudaszó és hangorkán kíséretében vonultak be a pályára. A kezdésre teljesen megtelt a húszas években épült, műemléknek is beillő – faszerkezetes tetővel fedett – lelátó. Még a lépcsőkön is álltak. Kicsit aggasztónak tűnt a helyzet, a szervezők nem engedtek be több embert. A bejáratnál egyre csak torlódott a tömeg. Végül megnyitották a pálya körüli, addig elzárt területet. A későn érkezők így legalább biztonságos távolságból, mégis szinte testközelből élvezhették a meccset.

Nem csoda, hogy hatalmas volt az érdeklődés. A 2009-ben (a Wolvestól érkező junior játékosok részvételével) alapított Hurricanes a közelmúltban megfosztotta nyolc éve tartó hazai veretlenségétől a „farkasokat”. A „hurrikánok” a döntőben szerették volna megismételni a bravúrt, és ezzel elhódítani a bajnoki címet. A megtépázott tekintélyű Wolves csapatát a reváns vágya fűtötte.

A szakértők – ilyen se volt még –óvakodtak attól, hogy előzetesen tippeljenek a győztesre. Óriási küzdelmet és szoros eredményt vártak.

A színvonal nem okozott csalódást. Diadalt ült a támadó futball, zuhogtak a pontok. Egyik TD (touchdown) jött a másik után. Hosszú passzok, remek elkapások és futások, trükkös játékok. Csak egyvalami hiányzott, de az nagyon: az izgalom.

A „farkasok” hamar elhúztak 14:0-ra. A „hurrikánoknak” egy ideig még sikerült látótávolságban maradniuk. Kockázatos, bátor játékot vállalva felzárkóztak 14:8-ra, majd 21:15-re. A Wolves azonban ezen a délutánon megállíthatatlan volt. A „farkasok” félidőben már 31:15-re vezettek, a harmadik negyed nyitányaként pedig egy bravúrosan kivitelezett akcióval újabb TD-t vittek be.

A Hurricanes összeroppant, ráadásul a Wolvesnak nemcsak a támadó egysége, hanem a védelme is brillírozott. Bencsics Márk, a „hurrikánok” irányítója és csapata mindinkább tanácstalanná vált. „Ekkora különbségre senki sem számított” – állapította meg rezignáltan a negyedik negyed elején, 58:21-es állásnál Faragó Richard riporter, aki kollégájával, Hetthéssy Zoltánnal a helyszínen közvetítette és kommentálta a meccset.

A „farkasok” a behozhatatlan előny birtokában sem vettek vissza a tempóból, az utolsó pillanatokig maximális erőbedobással játszottak.

A különbség tovább nőtt, a végeredmény 65:21 lett. A Budapest Wolves pompás mérkőzésen, de a vártnál lényegesen simábban szerezte meg az újabb bajnoki trófeát. A döntő legjobb (legértékesebb) játékosának címére többen is pályáztak, például Récsey Dávid, a „farkasok” pazar teljesítményt nyújtó irányítója. A választás végül a szintén parádézó elkapóra, Storcz Andrásra esett.

A szervezők közlése szerint mintegy 5500-6000 néző látogatott ki a BKV Előre stadionjába. Több mint valószínű: ilyen sokan még nem voltak amerikaifutball-mérkőzésen Magyarországon.

A sportág dinamikusan fejlődik, és nem csupán Budapesten – mondta lapunknak Tóth László, a Magyar Amerikai Football Szövetség elnöke. Csak az elmúlt hetekben két új csapat kérte felvételét a szövetségbe: ezzel Dabas és Szekszárd is csatlakozott ahhoz a mintegy tizenöt vidéki városhoz, ahol hivatalosan is működik amerikaifutball-egyesület.

Az igazolt sportolók száma a nyolc évvel ezelőtti 240-ről – a juniorokat és a nőket is beleszámítva – tavaly 2100-ra, mára 2700-ra nőtt. Az elnök hangsúlyozta: mindezt önerőből, egyetlen forint állami támogatás nélkül sikerült elérni.

Amerikai formában