Amikor egy évtizede a klub elnökének választották, azt nyilatkozta a Népszabadságnak: legfontosabb céljainak egyike, hogy újra első osztályú futballcsapata legyen a Vasasnak. Gondolt-e arra, hogy tíz esztendő elteltével ugyanezt emlegetheti?

Ma másként fogalmaznék, mert már korántsem hiszem, hogy egy labdarúgócsapat NB I-es tagsága a legfőbb érték, s csupán ennek alapján kellene megítélni egy klubot. Persze édesapám mindig azt mondta: „Laci, futball nélkül nincs egyesület.” És ez így igaz. Ám a labdarúgók aktuális helyzetétől függetlenül úgy gondolom, a Vasas sokat tett le az asztalra az elmúlt tíz évben: például több milliárd forintos létesítményfejlesztéseket hajtott végre.

A Pasaréti és a Folyondár utcai projekt is magánpénz bevonásával valósult meg. Korábbi nyilatkozataiból pedig úgy tetszik: hitt abban, hogy a mindig bizonytalan központi támogatások nélkül, piaci alapon is működtethető a klub. Változott-e a véleménye?

Volt elképzelésem egy klubmodellről, amelyet Spanyolországban ismertem meg: a tagsági rendszeren keresztül, szolgáltatóként működtetni az egyesületet. Ám Magyarországon ma nem lehet így fenntartani az egyletet, főként nem az élsportot.

Miért nem?

Másként szocializálódtunk, és a pia ci lehetőségek is szűkösebbek. Mind a cégekben, mind az emberekben kisebb a késztetés a társadalmi felelősségvállalásra. Ma még nem alakult ki az a rendszer, hogy a használók – akár klubtagként – jelentős mértékben hozzájárulnának egy civil szervezet működéséhez. Azt pedig látni kell: a befizetett tagdíjak nem fedezik a költségeket, még úgy sem, hogy a szülők sok kiadást magukra vállalnak a versenyeztetésben. A sportban e tekintetben nem történt meg a rendszerváltás. Pedig egy nyelvtanfolyamon elképzelhetetlen, hogy kevesebbet fizessünk a valós árnál.

Részben ez az oka annak, hogy a kluboknak még a működési költségek előteremtése is gondot okoz?

Ez is, de szeretném leszögezni: nem az utánpótlásrészlegnél jelentkeznek a legnagyobb problémák. A szülők ugyanis – azon túl, hogy hozzájárulnak a költségekhez – egyéb formában is támogatják a klubot, azaz a hátországban kisebb szponzori bevételekkel is tartható a gazdálkodás.

Másfél évvel ezelőtt nagy port vert fel az a nyilatkozata, amelyben az FC Budapest létrehozását vetette fel. Már akkor is a topcsapatok működtetése miatt kongatta a vészharangot.

Szerettem volna tudatosítani a sporttársadalomban, hogy előbb-utóbb pofára esünk, mert nem marad forrás az élsport finanszírozására. Az egyszerűen nem várható el, hogy az öt nagy fővárosi klubnak minden csapatsportágban erős együttese legyen. Szükség lenne egy koncepcióra, amelynek segítségével mindenki megtalálja a helyét az elit és az utánpótlássportban egyaránt. Akkor sem azt gondoltam, hogy az FC Budapest a megoldás, mivel annak gyakorlati megvalósítása lényegében lehetetlen, de gondolkodnunk kell a kiúton, különben rövid időn belül már nem lesz miről beszélnünk.

Azóta történt-e valami ebben az ügyben?

Semmi. És azóta is nagyon zavar, hogy az egyesületek támogatása még mindig a háttérbe szorul. Nem volt ez másként az olimpiai premizálásakor sem. Az állami támogatások elosztásakor figyelembe veszik az eredményeket.

Igen, de mondok egy példát. A Szilágyi Áront is felnevelő vívószakosztályunk öt és fél millió forintot kapott műhelytámogatásként 2012-ben. Tizenötmillió hiányzik az éves működéshez. Hogyan teremtsük elő ezt az összeget egy olyan sportágban, amely finoman szólva sem a szponzorok első számú célpontja? Ugyanakkor azt látom, hogy a jelenlegi kormány és a MOB vezetése felismerte a problémát, s úgy vélem, most előtérbe kerül a műhelyek támogatása.

Nyilván az állami forintok segíthetnek a vívórészlegen, de nincs annyi központi forrás, amely a csapatsportágakat kihúzhatná a vízből. Jellemző példa a Vasas bajnoki aranyérmes pólóegyüttese, amely pénzhiány miatt nem szerepel a Bajnokok Ligájában.

Igaz, de az állam vagy a főváros egy-egy kiemelt csapatot támogathatna. A budapesti élsport életben tartásához ez ma már elengedhetetlen lenne. A pólóban kedvezményezett lehetne az utóbbi hat évben ötször bajnok Vasas. A női kézilabdában pedig az FTC volna a nyerő.

Ezek szerint letett arról, hogy a klubok központi támogatás nélkül tartsák fenn kiemelkedően sikeres csapataikat?

A piacról nem tudunk megélni. Aki egyáltalán nyitott a sportszponzorációra, az vagy a MOB-ot, vagy a válogatottakat támogatja. Ez logikus, mivel így több embert ér el. Rá adásul mind gyorsabban fogy azoknak a társaságoknak a száma, amelyeknél egyáltalán szóba jön a sport dotálása. Éppen ezértmondom, hogy 2012-ben, ebben a gazdasági helyzetben és ilyen alacsony nézőszámok mellett, már nem feltétlenül a futballcsapat NB I-es tagsága a legfőbb mérce. Sikeres-e az a klub, amely első osztályú labdarúgó-együttest tart fenn, de nem újulnak meg a létesítményei, s nincs több ezer utánpótlás-versenyzője? A Vasas U14-es kosárlabdagárdája nemrég legyőzte a Barcelonát: ennek kevésbé kell örülnünk, mintha a futballcsapat nyer a Kecskemét ellen?

A futballnál maradva: klubelnökként áldását adta a Híd Zrt. szerepvállalására... Jól döntött?

Máig sem értem az akkor történteket. A cég azt a látszatot keltette, hogy minden rendben van, miközben több százmillió forintos tartozást hagyott itt. Csaknem ellehetetlenítette a százegy éves klub fennmaradását.

Nem vették észre, hogy komolytalan partnerrel találkoznak?

Megkaptuk a szükséges garanciákat. Ezzel együtt – ma már tudom –hibáztunk, függetlenül attól, hogy nem volt más választásunk, és a csapat amatörizálása sem lett volna elnökségem legnépszerűbb döntése.

Ez volt a tíz év mélypontja?

Igen.

A futballrészleg helyzete azóta megoldódott?

Jámbor János távozása óta keressük az optimális megoldást, mert nagy terhet rak ránk a felnőtt labdarúgás. A jelenlegi német tulajdonos szándékai korrektek, örülünk a szerepvállalásának. A kitörési pontnak – a színvonal emelésén túl – a létesítményfejlesztést látom, nemcsak a labdarúgásban, hanem az egész magyar sportban. Drámai, hogy NB I-es futballmérkőzésekre két-, három- vagy ötszáz néző vált jegyet. Éppen ezért a kicsi, négy–tízezres sporttelepek építését tartanám jónak; játszótérrel, étteremmel, parkkal. Mindennel, ami segíthet abban, hogy a labdarúgás alternatíva legyen, amikor egy család arról dönt, hol szórakozik a hét végén.

Többször is visszatért az infrastruktúrára. Ilyen fontos a létesítmények állapota?

Olyannyira, hogy éppen a felújított létesítmények miatt merem azt mondani: a Vasas hosszú távon is megőrzi helyét a magyar sportban. Hogy milyen lesz a piros-kék élsport, azt nem tudom. De az biztos: ez a klub szolgáltatni fog, s több ezer fiatalnak ad sportolási lehetőséget.

A tíz évvel ezelőtti interjúban azt mondta: öt esztendő múlva azzal lenne elégedett, ha az egyesület szakosztályai önfenntartók lennének, és jól szerepelnének. Egy évtizednyi irányítás után mi a válasza ugyanarra a kérdésre?

Azzal lennék elégedett, ha az Illovszky stadion is megújulna. És az is fontos volna, hogy a Vasas-család tagjai még nagyobb szerepet vállaljanak a klub életében.

„Drámai, hogy NB I-es futballmérkőzésekre két-, három- vagy ötszáz néző vált jegyet”FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS