Örök klasszikusok
A vasárnap esti Barcelona–Real Madrid „klasszikus” 2-2-vel zárult. Lionel Messi és Cristiano Ronaldo is két gólt szerzett a mérkőzésen. A futballrajongók többsége tán gondolkodási időt sem kér, ha az eredményről és a gólszerzőkről kérdezzük. Ám a hét végén Mallorca–Granada (1-2) és Valladolid–Espanyol meccset (1-1) is rendeztek a spanyol bajnokságban. Azon drukkerek száma, akik e találkozók kimeneteléről is értesültek, aligha mérhető a csúcsmeccséhez.
Felvetődik a kérdés, üzletileg meddig működtethetők azok a csapatok, amelyek szerepe lényegében a létszámkitöltés a népszerű ligákban. Ezeknek az együtteseknek sem médiafigyelem, sem szponzor, sem tévés bevétel nem jut annyi, amennyi a versenyképesség fenntartásához kell.
Az európai futball rendszere sem segít nekik.
A sportpiacon kiemelkedően sikeres amerikaifutball-liga szisztémája éppen azon az elven nyugszik, hogy ne alakuljon ki kiegyenlíthetetlen differencia a klubok között. Ezt szolgálja az úgynevezett fizetési sapka, valamint a játékosbörze alkalmazása is.
„Kétségtelen, létezik ez a veszély” – reagál Dénes Ferenc sportközgazdász arra a megállapításra, hogy a középcsapatok kvázi érdektelenségbe fulladó mérkőzései hosszú távon akár a ligák életben maradását is veszélyeztethetik. Úgy véli, manapság a meccsek többségét az az együttes nyeri, amelynek nagyobb a költségvetése. Persze mindig lesznek kivételek, s olyan bravúrok, mint például a Videoton Sporting elleni Európa Liga-győzelme, de hosszú távon a tőke nem múlható felül a lelkesedéssel.
A sportgazdaság vastörvényeinek egyike, hogy a tehetősebb vállalkozások több sportsikert érnek el, mint a kevésbé gazdag szereplők. Ha például egy arab befektető érkezik az Eger NB I-es csapatához, és tízmillió dollárt költ a csapatra, majd – a hazai viszonyok közt – kimagasló büdzsével működteti a klubot, akkor a gárdának három éven belül „illik” kvalifikálnia magát a Bajnokok Ligája főtáblájára. Hiába meghatározók az európai futballban a hagyományok, a pénzzel nyerni lehet.
Ráadásul a kis országokban, objektív okokból, csupán néhány csapat találhat olyan forrásokra, amelyek legalább a viszonylagos nemzetközi sikereket lehetővé teszik. Miként Dénes is említi, magyar együttes vélhetően soha nem nyer majd labdarúgó Bajnokok Ligáját, de mind üzletileg, mind szakmailag előrelépést jelenthetne, mondjuk, az osztrák–magyar liga létrehozása. Csakhogy az UEFA nem enged teret az efféle kezdeményezéseknek. A közgazdász szerint ennek az a magyarázata: ha egyszer zöld utat kap egy ilyen projekt, akkor nincs megállás. Azaz a topklubok is kérhetnék – sőt követelnék is – saját elit bajnokságuk megalapítását, s az óriások nemzetközi bajnoksága lényegében kivégezné az amúgy sem sok helyen tündöklő nemzeti ligákat.
Persze a Bajnokok Ligája már kísérlet a kevésbé érdekes mérkőzések kiszűrésére. Csakhogy Michel Platini UEFA-elnök lassan haladó reformja éppen a másik irányba tett – egyelőre tétova – lépés: a változásnak köszönhetően a szegényebb kelet-közép-európai együttesek is esélyt kapnak a BL-szereplésre. Ám emiatt még mindig sok az – üzleti szempontból – „betétmeccs” (még ha azok mindegyike is tétmeccs).
„Ha az NFL-ről van szól, akkor általában úgy fogalmazunk: amerikai futballt néztem tegnap. Ha a labdarúgásról beszélünk, akkor azt mondjuk: a Barcelona–Real Madridot, a Manchester Unitedet, a Bayern Münchent láttam” – mondja Dénes.
Éppen ezért, ha a topklubok növelni szeretnék bevételeiket, akkor a racionális megoldás a gigasorozat megalapítása lenne. De ez ma nem látszik reálisnak, már csak azért sem, mert néhány évtizede még megkérdőjelezhetetlen lett volna például a Liverpool helye. Most miért ne inkább a Sahtyor Donyeck szerepljen?
Tehát az NFL-modell európai alkalmazása legföljebb fantazmagória, de – mint Dénes hangsúlyozza – a jelenlegi struktúra feszültségekkel teli. A válság miatt még inkább megnőtt a tőkekoncentráció, a cégek a nagy projekteket tartották életben, s a kisebbek támogatását szüntették meg, miközben a fogyasztóknak kevesebb lett a pénzük, így a csapatok bevételei is csökkentek. Ráadásul a latin országok klubjai most kénytelenek szembesülni azzal, hogy a megszorítások miatt nem kapnak többé állami támogatást, esetleg a játékosok sem élhetnek adókedvezményekkel.
Ezek a változások néhány éven belül látványos fordulatokat hozhatnak a nagy európai bajnokságokban. Ám amíg toronymagas nívójú Barcelona–Real Madrid-meccseket játszanak (két év alatt tizennégyet), addig semmiképp sem a hátország fenntartható fejlődése áll a középpontban...
Sport 750
A Sport1 vasárnap esti élő adásában 750 ezren kapcsoltak a Barcelona–Real Madrid örökrangadóra. Ezzel a csatorna a harmadik legnézettebb adó volt – az RTL Klub és a TV2 mögött – az esti főműsoridőben.
