Halálos ősz
Manszur sejk, a klubba – szerény számítások szerint is – 800 millió fontot invesztáló abu-dzabi milliárdos nagyvonalúságának ez lenne az egyetlen elfogadható elismerése, ugyanúgy, ahogyan a Chelsea életében hasonló szerepet betöltő Roman Abramovics orosz oligarcha számára megnyugvást hozott a legutóbbi (a kékek történetében az első) BL-diadal. A „szent kehely” megszerzéséhez a Citynek mindenekelőtt tovább kellene jutnia a D, vagy közkeletű nevén a „halálcsoportból”, s ez két héttel korábban, a Real Madridtól elszenvedett 3-2-es vereség után máris bizonytalanná vált.
A City nyilvánvaló gyengéje a védekezés. A csapatnak ebben a szezonban egyetlen alkalommal sem sikerült megőriznie kapujának érintetlenségét, noha azért Joe Hart, az angol válogatott kapusa az első számú felelős.
Az eddig lejátszott kilenc meccsen az együttes tizenhét gólt kapott. Az összeállításon és a játékszisztémán állandóan változtató Mancini augusztusban – a védelem erősítése érdekében – felfogadta korábbi, a Fiorentinánál alkalmazott asszisztensét, Angelo Greguccit, akinek azonban még nem sikerült áttörést elérnie. Kedvező előjel viszont, hogy legutóbbi tizenhét, hazai pályán vívott európai kupamérkőzésén veretlen maradt a Manchester City. Különösen imponáló a német vetélytársak elleni mérlege, hiszen otthonában a Bayern Münchent, a Hamburgot és a Schalkét egyaránt felülmúlta, míg a Mönchengladbachhal szemben döntetlent ért el.
Angol szempontból szintén kedvező információ, hogy a Dortmund az előző évadban valamennyi idegenben játszott BL-találkozóját elveszítette, sőt egy fordulóval korábban a Hamburg megfosztotta harmincegy meccses veretlenségi sorozatától is a Bundesligában. (Igaz, legutóbb demonstratív 5-0-lal intézte el a Gladbach csapatát.) A sárga-feketék először találkoznak kontinentális tétmérkőzésen a Manchester City együttesével, de Mancini még a Sampdoria játékosaként a Kupagyőztesek Európa Kupája 1989/90-es kiadásában szerepelt a német csapat ellen, sőt a nevéhez fűződik a Dortmundban a 88. percben berúgott egyenlítő gól. Abban az évadban a Sampdoria vihette haza az akkori idők második számú európai trófeáját...
A találkozót a Borussia kedvezőbb pozícióból kezdi, hiszen a Real Madrid mögött a második helyen áll a csoportban. A lengyel Robert Lewandowski – akinek a góljával a Dortmund 1-0-ra nyert az Ajax ellen – azért is hajt, hogy meggyőző teljesítményével feliratkozzék a City transzferlistájára is az után, hogy a Bundesligában az év játékosává választották huszonkét gólja és hat gólpassza nyomán. Angliában veszedelmesnek tartják honfitársát, Jakub Blaszczykowskit, valamint a német fiatalok közül a játékmester Mario Götzét és a Mönchengladbachtól szerződtetett gólvadászt, Marco Reust is. A házigazdák legfőbb reménysége – minden kapott gól dacára – az a Hart, aki széles vállán egyedül tartotta a csapatot a „királyi gárda” ellen, majd a mérkőzés utáni, társait bíráló megjegyzései miatt megkapta a magáét az itáliai mestertől. A támadó játékosokban szintén bíznak, hiszen David Silva, Samir Nasri, Sergio Agüero és a becsvágyát visszanyerő, derékbőségéből ellenben sokat vesztő Carlos Tevez egyaránt veszélyt jelenthet Roman Weidenfeller kapujára. A leginkább persze akkor sóhajtanának fel Manchesterben, ha az eredmény nem lenne olyan karcsú, mint Tevez...
