Szép idők voltak.

Ma már semmi sem olyan, pedig nagyon is, csak hát...

A pilóták szerint a rendszerváltás legnagyobb vesztese a sportrepülés. Az „átkosban”, még az MHSZ-időkben, minden adott volt: repterek, gépek, egyéb eszközök... Aztán egy csapásra megszűnt minden: repterek, gépek, lehetőségek... A Magyar Repülő Szövetség évi nyolcmillió forintos állami támogatást kap, s ez csupán arra elég, hogy az alkalmazottak bérét ki-, a nemzetközi szövetség regisztrációs díját pedig befizesse. A magyar szövetségnek nyolc szakága van; a sanyarú feltételek dacára szinte mindegyik ontja a nemzetközi eredményeket, a hazai sportrepülést változatlanul a világ élvonalába sorolják.

„Tudsz mondani még egy sportágat, amelynek klasszis versenyzői maguk állják a számlát azért, hogy Magyarország színeit képviselhessék? – kérdezte tőlem Tóth Ferenc, a vitorlázó műrepülés hatszoros világ- és nyolcszoros Európa-bajnoka. (Mert ő és társai rendszeresen saját zsebből „pengetik” a nevezési díjat.)

– Aztán hazajövünk arannyal, ezüsttel, és még egy kis hír sem jelenik meg rólunk sehol...”

A „vitorlázóknál” maradva: Szilágyi János és Gulyás György szintén világbajnok (előbbi mű-, utóbbi teljesítményrepülésben), noha a szövetségnek egyetlenegy felkészülésre és versenyzésre is alkalmas Swift típusú gépe van. De akad teljesítményrepülésben világrekordot felállító sportoló (Hegedűs László), csakúgy, mint motoros műrepülő-világbajnok (Nádas Tamás) vagy hőlégballonos Európa-bajnok (Molnár Csaba).

Mészáros László, a Magyar Repülő Szövetség elnöke nem éppen vidáman erősítette meg: bizony még a legsikeresebb szakágak versenyzőit is csak erkölcsileg tudják támogatni. Az állami nyolcmillióból jószerével arra is alig telik, hogy a sportdiplomáciai tevékenységet fenntartsák. Szerencsére a nemzetközi szövetségben ismerik a magyar sportrepülés korábbi és jelenlegi eredményeit. „Még egy ideig” – teszi hozzá az elöljáró, és tanácstalanság ül ki az arcára.

Repülést az olimpiára! – kérik szinte naponta a pilóták a népszerű internetes portálok egyikén, arra gondolva: öt karika esetén mindjárt másként tekintenének a sportágra. Ebből azonban aligha lesz valóság a közeli jövőben, jóllehet hajdanán (1936-ban Berlinben) Rotter Lajos távolsági világrekordot felállítva lett olimpiai bajnok saját tervezésű gépével, a Nemerével.

Ma az a refrén repülős körökben: „Ha szárnyszegetten is, szárnyalunk.” S tényleg: a sikereket tekintve is fenn vannak...

De ki figyel rájuk?