A viadalt 1924, a párizsi olimpia éve óta rendezik meg; Európában akkor futották először a 42 195 méteres távot. Elsőre nyolcan álltak rajthoz, az idén (október 7-én) viszont már hét és fél ezer részvevője lesz a vetélkedőnek, amely a 88 év alatt mindössze kétszer, 1938-ban és 1940-ben maradt el. Azaz akár csehszlovák, magyar vagy szlovák hatóság irányította a Hernád-parti várost, a helyi sportbarátok szinte mindig megtalálták a módját a vetélkedő megtartásának.

Dano lelkesen idézi fel a maratonitörténet legemlékezetesebb pillanatait, méltatva a viadal bölcsőjénél bábáskodó és később is kiemelkedő szerepet játszó Vojtech Bukovsky érdemeit. Az építészmérnök-sportújságíró, aki 1894-ben Braun Béla néven látta meg a napvilágot, 1924 és 1938, illetve 1951 és 1959 között állt a szervezőbizottság élén. Gondosan ápolta a hagyományokat Hernádi Mihály orvos is, aki az első bécsi döntés értelmében hat éven át Magyarországhoz tartozó Kassán nem hagyta elsorvadni az addigra már nemzetközi elismerést szerző versenyt.

A magyar atléták kezdettől fogva szerepeltek a viadalon, sőt már a második alkalommal, 1925-ben Király Pál lett a győztes. Honfitársaink közül Galambos József a „rekorder”: ő négyszer (1927-ben, 1928-ban, 1932-ben és 1933-ban) nyert. Több világhírű futó karrierjének is kiindulópontja vagy fontos állomása lett a kassai maratoni; elegendő talán megemlíteni a legendás etióp Abebe Bikilát, aki 1961-ben győzött. Kassán a részvevők – és általában a leghosszabb távon futók – tiszteletére felállították A maratonfutó három méter magas bronzalakját, Arpad Racko alkotását, amelynek talapzatára minden évben rávésik az aktuális győztes nevét.

Stefan Dano számára komoly pluszterhet jelent a „távvezérlés”, de Szlovákiában 35 tagú szervezőbizottság segíti a munkáját. Ezzel együtt a diplomata olyan, mint a szereplők: nem szeretne kimaradni...