A lelátón.

Ott volt Szentmihályi Antal, Tamás Gyula, Lakinger Lajos, Ihász Kálmán, valamint a Raduly József, Kékesi Mihály, Puskás Lajos, Gass István összetételű „csatársor”. Igaz, a nyolcszáz, diákoknak és nyugdíjasoknak négyszáz forintos jegyért közülük csak a kezdőrúgó Ihászt lehetett látni a pályán, ráadásul Puskásnak egyáltalán nem tetszett a négyszeres – 1966-ban veretlenül – bajnok csapattársának a mozdulata, mert a labdára mutatva azt mondta a korábbi védőnek (még korábban csatárnak): „Kirúgtad belőle az érzést...” A maiakról nem szólt egy szót sem.

Az „utódokat” egyébként nagyjából annyian ismerték, amennyien a házigazda Pénzügyőr NB III-as futballistáit, bár az kétségkívül feltűnést keltett, hogy öt brazil játékos szerepelt piros-kék mezben. Valamikor a legszebb angyalföldi álmok váltak volna valóra, ha Varga, Mészöly, Berendy, Ihász, Mathesz, Farkas mellett, mondjuk, Carlos Alberto, Gerson, Jairzinho, Tostao és Pelé futott volna ki a XIII. kerületi csapatban, de más az, ha valaki brazil származású és megint más, ha a játékban igazi „brazil”. Ezek a dél-amerikai vendégmunkások – Lucas, Thiago, André Luis, Deyvison, Bobo – eddig az NB II tizedik helyéhez segítették az együttest, és a budai Magyar Kupa-mérkőzésen sem ríttak ki a nem éppen világbajnoki színvonalú mezőnyből. Még akkor sem, ha a 2-1-re győztes Vasas első gólját Deyvison, a másodikat meg Bobo rúgta...

A legnagyobb „dugót” viszont az egyenlítő Varga-Sebestyén Benjámin szerezte, aki kihasználta, hogy Balogh nehezebben fordult, mint az egymásra torlódó autók többsége az árnyas Ditró utcában, és a megkerülős csel után pompás lövést küldött a tizenhatosról a bal felsőbe. Régi Pénzügy-drukkerek 1971-et emlegették, amikor Fonyódi, Jaskó, Kisházi, Lesti, Straub meg a többiek elsők lettek az NB II Keleti csoportjában, és feljutottak az NB I/B-be. (Ez minden idők legnagyobb pasaréti futballsikere, noha a szintén Pasaréten játszó Vasas-öregfiúk nyilván túlzottan sommásnak tartják e megállapítást...) Ám e párhuzammal ki is merült minden összehasonlítás, mert a két-háromszáz néző nem merte egybevetni a kicsinyke tribünön felsorakozó „díszvendégeket”, valamint a mezbe öltözötteket, akik a pályán elkeseredett küzdelmet vívtak a labdával. Azt különben egy ízben átrúgták a kerítésen, így „elütötte” egy autó, mire a jó memóriájúak egyike nyomban megjegyezte, hogy az ellenfél csatárai jártak hasonlóképpen, amikor a Pénzügyőr-bekk Murárral találkoztak a hetvenes években az akkoriban még földes talajú II. kerületi sporttelepen...

Rosszul senki nem érezte magát, mert fúvószenekar fellépése vezette fel a meccset a zöldövezetben, ahol jó levegő és őszi nyár volt, ment az anekdotázás, a Pénzügyőr-pálya évtizedek óta jó hírű éttermében pedig szokásosan friss meleg csirkemell került az ugyancsak puha kenyérre.

Nem árulom el, melyik régi Vasas-labdarúgó jegyezte meg: „Ha nem kell figyelni arra, mi történik a gyepen, egészen jól elvagyunk.”

Ez volt még

További Magyar Kupa-eredmények: Babót–Győri ETO 0-12, Tapolca–Pápa 0-9.

Tiszta Dél-Amerika