Másként persze aligha sikerült volna a főtáblára kerülés, az együttes játékosállománya ugyanis nem alkalmas arra, hogy a gárda nekirontson ellenfelének, ám a futballisták többsége olyan labdarúgó-kultúrák küldötte, amelyekben a taktikai utasítások betartása szerény képességekkel is alapkövetelmény. Csakhogy csütörtök este a jól ismert terv nem vált be, mert a Genk viszonylag gyorsan gólt szerzett. Igaz, ez nem okozott felfordulást a pályán, amennyiben a Videoton nem reagált a hátrányra az első félidőben, saját térfelére húzódva „várta” a belgák akcióit, s abban bízott, hogy ellentámadásai egyike sikeres lehet.

Mario Been, a hazaiak edzője meg is jegyezte, hogy a találkozó elején nem volt könnyű helyzetbe kerülni a magyarok ellen, mivel általában még a center Torghelle is a saját térfelén helyezkedett... Ez a legkevésbé sem mondható el Jelle Vossenről, aki, meglehet, nem is járt a saját térfelén. A huszonhárom éves belga válogatott csatár rendkívül veszélyesen játszott, ha nem hagy veszni több jó lehetőséget, könnyedén mesterhármast érhetett volna el. Ha neki ez nem sikerült is, csapata azért beköszönt háromszor. Többször is megtehette volna, de labdarúgói ziccereket hibáztak, Duhamel játékvezető pedig továbbot intett, amikor tizenegyest kellett volna ítélnie Plet elbuktatásáért.

Amúgy a Videoton elleni teljesítménynek nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a belgák. Részint azért nem,mert csaknem tízezerrel kevesebben látogattak ki az EL-meccsre, mint amúlt hét végi bajnokira. Részint meg azért nem, mert „ez a győzelem kötelező volt” – ahogyan a helyi kollégák egyike mondta. Azt sem nem felejtette el megemlíteni, hogy legalább egy belga együttes nyert a kupasorozat első fordulójában, hiszen a bajnokságban veretlenül vezető FC Bruges 4-0-ra kikapott a francia Bordeaux vendégeként.

Ez az eredmény is jelzi, hogy a topligák részvevői és a középmezőny együttesei között jelentős differencia van, s még az utóbbi klubokkal sem konkurálhatnak a magyar garnitúrák meg azok lehetőségei. A minap beszélgetőpartnereim egyike háromszor kérdezett vissza, amikor azt állítottam neki: akad olyan élvonalbeli együttes Magyarországon, amelynek a költségvetése bő egymillió euró. Végül feldolgozta az információt, s arra jutott: annyi pénz egy játékos éves költségeit fedezi Belgiumban. Alkalmanként nyilván kiiktatható e különbség, ám hosszú távon aligha.

Vossen piaci értéke hatmillió euró; ennyiből dobogós együttest lehet gründolni az NB I-ben. Sem a realitás, sem az eredmény nem zavarta azt a néhány száz székesfehérvári drukkert, aki elkísérte a csapatot Genkbe. A szurkolók tapssal búcsúztatták a játékosokat, s nem is tetszettek túlságosan csalódottnak. Amikor arról érdeklődtem egyiküknél, miért vállalta az utazást, azt felelte: „Nem volt kérdés, hogy jövök-e, mivel ez a legnagyobb futballsikerünk, amióta élek.”

Csöppet megrendítő volt az indoklás, de hát felnőtt egy komplett generáció, amelynek már nemhogy a Videoton 1985-ös UEFA Kupa-döntőjéről, de az 1986-os vb-szereplésről sincs emléke, így a csúcs a magyar klubcsapatok ritka BL-, illetve EL-kvalifikációja. Innen nézve tényleg teljesen mindegy, mi az eredmény: a részvétel maga a diadal...

Mintha győztek volna... A Videoton játékosai a belgiumi meccs után