Megkésett bocsánatkérés
A tragédia 1989. április 15-én következett be, közvetlenül a sheffieldi Hillsborough stadionban megrendezett Liverpool–Nottingham Forest FA Kupa-elődöntő előtt. A kilencvenhat halálos áldozattal és több száz személy súlyos sérülésével járó drámát az váltotta ki, hogy a dél-yorkshire-i rendőrség a liverpooli szurkolókat a stadion állóhelyeire durván, kontroll nélkül tuszkolta be, ezzel az elöl állókat a drótkerítéshez préselte és összezúzta, menekülési útjukat pedig elzárta. A rendőrség mindeddig nem vállalta magára a felelősséget és nem kért elnézést a történtekért. A szerencsétlenség érzéketlen kezelését, a halottakkal és a hátramaradottakkal szembeni gyalázatos bánásmódot nemhogy a hozzátartozók, de a brit közvélemény sem bocsátotta meg. A legfiatalabb áldozat egyébként az akkor tízéves Jon-Paul Gilhooley, az angol válogatott és a Liverpool csapatkapitányának, Steven Gerrardnak az unokatestvére volt.
A minden részletre kiterjedő áttekintés eredményeként az amúgy is komor hangulatot árasztó liverpooli székesegyházban az áldozatok hozzátartozói 400 ezer oldalnyi, korábban titokban tartott dokumentum birtokába jutottak, melyek a rendőrségtől, a mentőktől, a kormánytól, a sheffieldi önkormányzattól és az illetékes dél-yorkshire-i halottkémtől kerültek elő, megrendítő információkat tartalmazva az események lefolyásáról. A jelentésben található fájó pontok közé tartozik, hogy a rendőrség minden eszközt bevetett az áldozatok utólagos lejáratására, például előkereste az esetleges priuszukra vonatkozó feljegyzéseket és vérmintát vett még a gyerekektől is, hogy bebizonyítsa: alkoholos befolyásoltság alatt álltak. Száznál is több rendőrségi tanúvallomást változtattak meg azért, hogy a dél-yorkshire-i kapitányság hírneve ne sározódjék be. A grémium nem talált bizonyítékot arra, hogy a liverpooli drukkerek szándékosan késve érkeztek volna meg a Hillsborough stadionba, ne lett volna jegyük és erőszakoskodtak volna.
James Jones püspök megállapította, hogy a „dokumentumok tanúbizonysága szerint a tömegszerencsétlenségnek nem kellett volna bekövetkeznie. A rendőrök és a mentők súlyos hibákat követtek el, majd megpróbálták a szurkolókra hárítani a felelősséget”. Bár ezt huszonhárom év elteltével különösen nehéz megítélni, különösen számszerűsíteni, úgy tetszik, nagyon sok áldozatnak lett volna esélye a túlélésre.
Az alsóházban felszólalva David Cameron kormányfő „mélységes sajnálkozásának” adott hangot, és az egész ország nevében kért bocsánatot az érintett családoktól az őket ért „kettős igazságtalanság miatt”. Részint, mert az állam nem volt képes megvédeni szeretteiket, részint pedig,mert megengedhetetlenül hosszú ideig kellett várniuk a valóság nyilvánosságra kerülésére. A hozzátartozók számára talán még fontosabb lehetett Kelvin MacKenzie, a The Sun akkori főszerkesztőjének mostani gesztusa. A legnagyobb példányszámú bulvárlap Az igazság címmel hozta nyilvánosságra annak idején a hillsborough-i katasztrófáról szóló tudósítását, melyben többek között azt állította, hogy részeg drukkerek levizelték a rendőrséget és meglopták a halottakat. A cikket követően a Mersey partján több százezren bojkottálták a napilapot. A befolyásos médiaszemélyiség ugyancsak „őszinte bocsánatkéréséről” biztosította a közvéleményt. Mint mondta, „nem volt oka feltételezni, hogy a rendőrség és más hatóságok félrevezették a szörnyűségek körülményeivel kapcsolatban”.
A jelentést követően az érintett családok kérhetik a halál korábbi okának megváltoztatását, egyben kártérítési kereseteket is indíthatnak a rendőrséggel szemben.
