A tizenegy fordulós torna első öt körében a két garnitúra hasonlóképpen szerepelt: a gyengébb ellenfeleket többnyire magabiztosan győzték le, míg az erősebbektől – a női gárda Lengyelországtól, a férfi Oroszországtól – kikaptak. A szabályok közül érdemes kiemelni, hogy a végső helyezések szempontjából elsődlegesen a csapateredmények számítanak, az első harminc lépésben nem lehet döntetlent ajánlani, és aki a forduló kezdetekor nem ül a helyén, veszít. A nők eddigi eredménye kellemes meglepetés. Ezt jelzi, hogy a nyolc csapatpontjuk mellett a húsz partiból tizenöt táblapontot is begyűjtöttek.

Az Élő-pontszámok alapján tizenkettedikként rangsorolt csapat szerény célkitűzésként az első tízbe szeretne kerülni. Ma az azonos erejű Spanyolországgal csap össze, sikere esetén a legjobbakkal, azaz Kínával, Oroszországgal, Grúziával, Ukrajnával is találkozhat. Az eddigi mérkőzések tanulságainak egyike az lehet: ha az éltáblán szereplő Hoang Thanh Trang a királygyalog-kezdés ellen továbbra sem tanul meg sötéttel – a mostani mellékváltozatra épülő francia védelme helyett – a stílusához jobban passzoló megnyitást, akkor csak abban reménykedhetünk, hogy a nemzetközi szövetség váratlanul olyan szabályt hoz, miszerint ezentúl mindig világossal játszhat.

Trang eredménye az egész csapat tartásának legfontosabb alapköve, az említett megoldatlan szakmai problémája pedig már több évre és több világversenyre is visszanyúlik. A szakmában közismert hiányosságot még most, menet közben sem késő bepótolni… A férfiak előtt nyitva áll az út az előkelő helyezésekhez, sőt akár az érmekhez is. Ahogyan arról már korábban szó volt, sajnálatos, hogy a verseny előtt többen is bejelentették, több hónapos versenyzési szünetük miatt bizonytalannak érzik a formájukat. Érthetetlen, hogy miért nem indultak el valamelyik erős nyílt versenyen, vagy miért nem váltottak felkészülési partikat.

Almási Zoltánnál a legérezhetőbb a kihagyás: ő – saját elmondása szerint – az olimpia előtt hét hónapig nem ült asztalhoz. A nagymester játszmáinak a színvonala elmarad a megszokottól, az első fordulóban fegyelmezetlensége miatt nem nyerte meg két gyalog-előnyös végjátékát, az orosz Griscsuk elleni veresége következtében pedig az egész csapat vesztett. Griscsuk világklasszis, természetesen ki lehet tőle kapni. A probléma az, hogy Almási a kinyíló középjátékban gyengén és sablonosan, a tőle megszokott alkotóerő, mélység és pontos időzítés nélkül sakkozott.

Az együttes megszerzett nyolc meccspontja jónak mondható, ugyanakkor az elvárhatónál körülbelül 1,5 táblaponttal kevesebbet gyűjtött (majdnem 1 teljes pont Almási hiánya), aminek az esetleges végső holtversenynél komoly jelentősége lehet. De hol van itt még a végeredmény? Lékónak és társainak ma a valamelyest gyengébb lengyelek jönnek, a későbbiekben pedig az oroszokkal csaknem egyenlő képességű ukránok és örmények is az ellenfelek között lehetnek. A lányoknak és a fiúknak a kézilabdás Nagy László londoni tanácsa használhat a legtöbbet: „Ez egy olimpia, darálni kell!”

A szerző nemzetközi nagymester, szakíró