Otthon a paralimpia
Még többen vannak azok a londoniak és látogatók, akiket annyira magával ragadott az olimpiai versenyek hangulata, hogy részesei kívánnak lenni a második felvonásnak. A szervezők megerősítették: a paralimpia két és fél millió belépőjéből csak százezer maradt, s a tiketteket naponta tízezres csomagokban teszik hozzáférhetővé. Magától értetődő, hogy a nyitóünnepségre ezúttal is zsúfolásig megtelt a nyolcvanezer nézőt befogadó Olimpiai stadion. A paralimpia huszonegy sportágban zajló versenyein – az utolsó számítások szerint – 166 ország képviselteti magát 4280 részvevővel, és a szereplők több mint ötszáz aranyéremért szállnak harcba.
A paralimpia lángja ugyanabban a látványos és jelképekben gazdag üstben lobog majd, mint olimpiai elődje, de ezúttal nem 204, hanem „csak” 166 szirmot gyújtanak meg. Kedd este a Stoke Mandeville Kórházban egyesült a négy brit tartomány fővárosából, Londonból, Cardiffból, Edinburghból és Belfastból érkező láng, melynek huszonnégy órás előrehaladásában 580 fáklyavivő vett részt. Ha London – az olimpiával ellentétben –a mozgássérültek és a szellemi fogyatékkal élők játékainak korábban nem adott is otthont, úgy tartják, a paralimpia eredete a StokeMandeville-hez kapcsolható. A gerincproblémákra szakosodott gyógyintézet gyepén rendezte meg 1948-ban dr. Ludwig Guttmann, a legendás, a náci üldözés elől Angliába menekülő német orvos az első vetélkedőt néhány betege számára, igaz, csak íjászatban. A következő években aztán – egészen az 1960-ban Rómában rendezett első paralimpiáig – minden esztendőben több száz, fogyatékkal élő sportoló gyűlt össze a klinika pázsitján és a közeli sporttelepen, hogy egyre több sportágban mérje össze képességeit. Jeremy Hunt kulturális miniszter úgy fogalmazott: „Ludwig Guttmann nélkül nem lenne paralimpia.” A mozgalom hazatérésének érzése azért is erős a vendéglátókban, mert ahogyan 1948-ban az első kezdeményezés részvevői második világháborús veteránok voltak, úgy a jelenlegi brit csapatban is több, Afganisztánban és Irakban súlyos, sok esetben eleinte végzetesnek tetsző sérülést szenvedő leszerelt katona szerepel. A paralim piai Team GB tagjai közül külön figyelmet kapnak azok a versenyzők, akiknek az életét a 7/7-es terroristaatrocitások változtatták meg. Mint emlékezetes, 2005 júliusában, egy nappal az olimpiai pályázat elnyerése után 52 londoni vesztette életét és több százan sebesültek meg az ünnepi hangulatnak egy perc alatt véget vető metró- és buszrobbantások következtében.
A körülmények tekintetében az olimpia és a paralimpia között sok a hasonlóság. Szerda reggel a sportolók és a díszvendégek közlekedésének felgyorsítása érdekében ismét életbe léptek az „ötkarikás” útelzárások. A hadseregnek ezúttal is részt kell vállalnia a biztonsági intézkedések foganatosításából, még ha a terrorizmus veszélye enyhébb is, mint amilyen egy hónappal ezelőtt volt. Továbbra is látható a Temzén az HMS Ocean hadihajó, mely a következő másfél hétben helikopter- és logisztikai bázisként szolgál majd. Átfedés van a helyszínek között is: az Olimpiai Parkon kívül ismét „bevetik” az evezős versenyeket vendégül látó Eton Dorney-t vagy a lovas számokat rendező Greenwich Parkot.
A nyitóünnepség lapunk első kiadásának zárta után, magyar idő szerint este fél tízkor kezdődött. Az előzetes tájékoztatókban az szerepelt: a paralimpiát is II. Erzsébet nyitja meg hivatalosan. A Felvilágosodás című műsorral a brit természet- és műszaki tudományok vívmányaira igyekeztek helyezni a hangsúlyt, és a rendezők ezúttal is a középpontba állították Shakespeare Viharját. Nicola Miles-Wildinre, a fiatal mozgássérült színésznőre bízták Miranda halhatatlan szavainak felidézését: „Ó, csoda! Milyen nemes lények ezek! Bizonyára nagyszerű világ az, amelyikben ilyen emberek élnek.”
