Közben megkezdődtek a hivatalos értékelések: hétfő délelőtt Jeremy Hunt kulturális miniszter, Boris Johnson londoni főpolgármester és Lord Coe, a szervezőbizottság elnöke tartott közös sajtótájékoztatót. A London Mayor elismerte, hogy nehezen adta át az olimpiai lobogót riói hivatali kollégájának, Eduardo Paesnek, annak ellenére, hogy egyben nagy megkönnyebbülést is érzett a játékok agyba-főbe dicsért zavartalan megrendezése miatt. Johnson visszautasította az újságírók felvetését, mely szerint a siker nyomán harcba száll a kormányfői tisztségért. Megerősítette, hogy az olimpia mentén rendezett kereskedelmi csúcsok és egyéb gazdasági megbeszélések nyomán befektetések, kereskedelmi megállapodások, és az új erőre kapó turizmus formájában 13 milliárd font extrajövedelem áramlik a recesszióval küzdő brit nemzetgazdaságba. A tudósítók Lord Coe-t is faggatták a jövője felől. A politikai szerepvállalására, esetleges főpolgármesteri ambícióira vonatkozó kérdésre azt válaszolta, hogy szívesen dolgozott politikai pályán konzervatív képviselőként egészen addig, amíg a politika nem hagyta cserben az 1997-es földcsuszamlás szerű munkáspárti választási győzelem alkalmával. Coe külön köszönetet mondott a hetvenezer önkéntesnek, aki majdhogynem a játékok arcának bizonyult. A saját atlétikai sikereire, kétszeres olimpiai elsőségére is építő főrend, akire az augusztus 4-i „szuper szombat”, a háromnegyed óra leforgása alatt szerzett három brit aranyérem tette a legnagyobb személyes benyomást, a versenyzők hősiességét és elkerülhetetlen szívfájdalmát egyaránt méltányolta.

David Cameron kormányfő már egy nappal korábban leszögezte, hogy a kéthetes játékok „az egész ország hangulatát pozitívan hatották át”. A konzervatív vezető „óriási lehetőségként” értékelte a versenyek örökségének kiaknázását, „aranyba öntését”, ami magától értetődik, hiszen „eleve beépítették a London 2012 DNS-ébe”. A kilencmilliárd fontos költséggel, a pénzügyi keretet és a határidőket betartva elkészült 227 hektáros, parkokat, sétányokat is magába foglaló Olimpiai Parkot rövidesen Queen Elizabeth Olympic Parkká keresztelik át. A területet lépésről lépésre adják át, az első szakaszt a nyitóünnepség egyéves évfordulóján, 2013. július 27-én avatják újra. Sam Allerdyce, a Premier League-be visszakerült West Ham labdarúgócsapatának edzője hangzatos figyelmeztetést tett közzé, melyben óv attól, hogy az Olimpiai stadiont bármi más célra hasznosítsák, mint az Upton Parkot feladni készülő „kalapácsosok” új pályájaként.

A kormány többet remél az olimpiai hagyatéktól az Olimpiai Park állandó célra szánt épületeinek méltó újrahasznosításánál vagy az olimpiai falu átalakításánál (piaci alapon értékesíthető, illetve szociális alapon elosztott lakások). A jelenlegi optimista hangulatot szeretné felhasználni arra, hogy a brit gyermekekben elültesse a testedzés és a versenyzés iránti igény gyökereit. Így próbálja elkerülni a rettegett „atlantai szindrómát”: 1996-ban a szigetország – a jelenlegi huszonkilenccel szemben – egyetlen aranyérmet szerzett.

A felelősségen és a dicsőségen egyaránt osztozó vezetők jogosan büszkék amiatt is, hogy nem fenyegette az olimpiát az előzőleg gyakorta emlegetett veszély, nem volt terrorista akció, sőt szerény bűncselekmény elkövetéséért is legfeljebb kétszáz embert kellett őrizetbe venni. A G4S biztonsági óriás személyzeti kudarca ellenére – nem sikerült megszervezni a 284 millió fontos szerződésben rögzített 10 400 őrző-védőt – nem omlott össze a közrend. A G4S menedzsmentje egyébként úgy döntött, hogy „jóindulatát bizonyító gesztusként” két és fél millió fontot adományoz a fegyveres erők sporttevékenységének elősegítésére. Nemhogy komoly fennakadások nem fordultak elő a közösségi közlekedésben, de soha ilyen kellemes nem volt a londoni tömegközlekedés sem – még az olimpikonok is a metrót preferálták –, és a közutakon sem alakultak ki forgalmi dugók. Az olimpiai örökséghez tartozhat, hogy a hirtelen oly összetartó, pozitív hangulatban a szuverenitásukról döntő népszavazásra készülő skótok könnyen meggondolhatják, valóban jobban járnának-e függetlenül Angliától, Walestől és Észak-Írországtól.