Ferenc József után szabadon: mindent nagyon jónak, mindent nagyon szépnek tart, és mindennel nagyon meg van elégedve. Mint azt újságírók előtt kifejtette, a játékok sikerének sarokköve az eseményeket elárasztó tömeg volt: a 6,9 millióra becsült nézőszám minden várakozást felülmúlt. A sportdiplomatát, aki három olimpián képviselte Belgiumot vitorlázásban, különösen megragadta az a lelkes közönség, amely a Weymouth-ban rendezett vitorlásversenyeket követte a tengerre néző dombról. A NOB-elnök külön is kalapot emelt a Team GB teljesítménye előtt azzal, hogy kiemelte: a női ökölvívóverseny valaha volt első döntőjét – meglepetésre – Nicola Adams nyerte meg a kínai Ren Can-cannal szemben.

Rogge utólag is úgy gondolja: a bírálatok ellenére helyes döntés volt a nők bevonása az olimpiai bokszviadalokra. Az elnök kampányt folytatott azért, hogy a női egyenjogúság jobban érvényesüljön az ötkarikás mozgalomban, és legnagyobb érdemei egyikének tartja, hogy le tudta törni a szebbik nem részvételét visszautasító három ország, Szaúd-Arábia, Katar és Brunei ellenállását. Kétségtelen, a játékok maradandó emléke az az ováció, amelyet a 800 méteres síkfutásban rajthoz álló – igaz, szaúdi-amerikai kettős állampolgárságú – Sarah Attar kapott az Olimpiai stadion nyolcvanezres közönségétől, annak ellenére, hogy a szó legszorosabb értelmében a futottak még kategóriájába tartozott.

Rogge elismerését a hetvenezer rendkívül kedves, állandóan mosolygó és készséges önkéntes is kivívta. Az e sorok írója által jól ismert két segítő közül az egyik az Earls Court kiállítási központban rendezett röplabdaverseny vendégeit fogadja és irányítja el a megfelelő lelátóhoz, a másik pedig elegánsan, a kijelölt olimpiai útvonalon haladva szállít díszvendégeket a hivatalos szponzorok közé tartozó autógyár négyezer, e célra rendelt kocsijának egyikén az Olimpiai Parkba és a bevásárlóközpontokba. Most, hogy kitört a rövidnek ígérkező londoni forróság, az egyik jobban panaszkodik, mint a másik az amúgy sem igazán tetszetős, lila trikós, drapp nadrágos egyenruhára kellemetlen, százszázalékos poliészter anyaga miatt.

A műszakok hosszúk és fárasztók, ám mindketten élvezik, hogy a többnapos tréning és a tényleges munka során részeseivé válhattak az olimpiai családnak. Magától értetődően a britek a szervezőbizottság elnökében, Lord Coe-ban látják a NOB új elnökét. Apró fogyatékosság, hogy a kétszeres olimpiai bajnok középtávfutó még csak nem is tagja a testületnek. Ha az egykori Sebastian Coe saját elképzelése megvalósul, és 2015-ben megválasztják a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnökének, akkor automatikusan bejut a NOB-ba, de ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy az elnöki pozíció várományosai lemondanának ambíciójukról a főrend kedvéért.

Az igazsághoz tartozik: Coe 1991 és 1997 közötti konzervatív parlamenti képviselői tevékenysége messze nem volt olyan sikeres, mint az olimpia előkészítésében és lebonyolításában játszott ihletett szerepe. A látszólag mindenütt jelen lévő Lord Coe külön köszönetet kapott az atlétikai versenyek legrokonszenvesebb aranyérmeseinek egyikétől, a 800 méteren győztes kenyai David Rudishától, akinek nevéhez fűződik a londoni olimpia első atlétikai világcsúcsa. Mint a rekorder elmondta, Coe – akit a barátjának nevezett – februárban végigvezette őt a stadionban, és annyi hasznos tanácsot adott neki, hogy hálából büszkévé akarta tenni jótevőjét.

Újabb és újabb szaftos hírek érkeznek az olimpiai faluból, melynek lakói közül mind többen lélegezhetnek fel, és adhatják át magukat a hosszú évek lemondásai után igazán kiérdemelt élvezeteknek. Anélkül, hogy a lapok konkrét neveket említenének, részletes beszámolót adnak az erkölcsök lazulásáról, a bulizásról, a frissiben szövődő kapcsolatokról. A kerékpározás rajongói különösen örülnek a két fiatal brit olimpiai bajnok, Laura Trott és Jason Kenny románcának. A The Times többet tudhat, mint amennyit közöl, mert kevesli azt a 150 ezer óvszert, melyet a szervezők ingyenesen bocsátottak a tízezer olimpikon rendelkezésére.

Szólót táncol Arszen Galsztyan, a cselgáncs orosz olimpiai bajnoka