A fő szponzorok egyikétől származó információk szerint a külföldi látogatók több mint 450 millió fontot költöttek bankkártyáikkal a játékok első hetében, ami nyolc százalékkal meghaladja az egy évvel ezelőtti számot.

Éttermek, éjszakai lokálok, színházak és természetesen az idegenforgalmi látványosságok egyaránt jól jártak a hirtelen nagyvonalúsággal. A West End városközpontot a nyár hátralévő részében több mint 25 millió látogató keresi majd fel, s az olimpia vendégeinek legalább 90 százaléka nem hagyja ki programjából a bevásárló- és színházi-vigalmi negyedet. Az idő előrehaladtával és a hátralévő döntők számának fogyatkozásával külön sportággá vált Londonban a sikerüket ünneplő vagy kudarcukat alkoholba fojtó versenyzők követése, figyelése.

Különösen az amerikai delegáció tagjai engedik el magukat, még azok is, akik jobban tennék, ha szigorúan követnék a tökéletes kondíciójukra vonatkozó utasításokat. Nagy népszerűségnek örvend az olimpiai falu közelében található kaszinó, ahol – Michael Phelpsen, Ryan Lochte-on és más úszókon kívül – ökölvívókat és birkózókat is lekaptak a lesben álló fotósok. Kobe Bryant, az 50 millió dollárra taksált kosárlabdasztár olimpiai önkéntesekkel vette fel a harcot annak eldöntésére, ki bírja jobban az italozást. Az Egyesült Államok sportolóinak egy része egyébként nem a hivatalos olimpiai faluban, hanem belvárosi szállodákban tölti az éjszakákat, és szívesen utazik a londoni metrón. A The Times felmérése szerint a német versenyzők ugyancsak élen járnak a partizásban, míg az oroszokat egyetlen nemzet sem múlja felül a vásárlásban, legyen az ékszer vagy luxuscsokoládé.

Komolyabbra fordítva a szót, nem szűnik a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökére, Jacques Rogge-ra nehezedő nyomás, hogy ha erre Londonban már nem is került sor, a következő játékoktól kezdve legyen egyperces olimpiai csend az 1972-es müncheni olimpián lemészárolt tizenegy izraeli sportoló és sportvezető emlékére. Rogge maga is részt vett azon a citybeli Guildhallban rendezett ülésen, amelyen – vezető brit és izraeli diplomaták jelenlétében – Anke Spitzer, a meggyilkolt vívóedző, Andre Spitzer özvegye is felszólalt.

A gyászolók legelszántabb „hangja” szégyenletesnek nevezte, hogy a NOB elfeledkezett az olimpiai család tragikus körülmények között elhunyt tagjairól. Spitzer világossá tette: a kampány Rio de Janeiróig folytatódik. Míg a hallgatóság zöme állva ünnepelte a bátor aszszonyt, Rogge, aki 1972-ben maga is részt vett a vitorlásversenyen, ülve maradt.

Bármilyen megdöbbentő is, a játékok még hátralévő néhány napjára 50 ezer jegy kapható a világhálós elosztórendszeren keresztül. Különösen azoknak a sportrajongóknak van reményük, akik a gyep- és röplabda, illetve az atlétika iránt érdeklődnek.

A „sportok királynőjének” versenyszámaira csak a legdrágább, 725 fontos belépők kerülnek vissza a London 2012 portálra. A teljes kontingens több mint hatmillió jegy volt. A honlapra az éjszaka kellős közepén teszik fel az akkreditált vendégektől visszaérkező belépőket. Az időigényes és akadozó szisztéma nehézsége abból fakad, hogy naponta kétmillióan próbálkoznak vele. A szervezőbizottság arra próbálja rávenni a szurkolókat, hogy most már inkább a paralimpiára vegyenek jegyeket, mert a két és fél milliós csomagból félmillió tikettet még nem adtak el.