Megy a bicikli
A Team GB frenetikus hazai sikeréről szólva külön említést érdemel a szombat esti atlétikai versenyen háromnegyed óra leforgása alatt megszerzett három elsőség. Ha sorrendről egyáltalán lehet beszélni, a legnagyobb ováció a közkedvelt Jessica Ennis nagy fölénnyel megszerzett aranymedálját kísérte. A könnyekkel küzdő, 26 éves sheffieldi hétpróbázó éppen tiszteletkörét tette meg, amikor Greg Rutherford a távolugrásban került az első helyre.
A Milton Keynes-i atlétának annyiban volt könnyebb dolga, mint a berlini világbajnok Ennisnek, hogy rá semmilyen nyomás nem nehezedett. Nem véletlenül fogalmazott úgy győzelme után: „Lehetséges, hogy egy perc múlva felébredek az álomból”. Az atlétikai „szuperszombat” tortáján a háború sújtotta Szomá liából nyolcéves gyerekként Nagy-Britanniába menekült, 29 esztendős Mo Farah diadala jelentette a krémet: a 10 000 méteren első muzulmán távfutót felesége, az ikreket váró Tania is a pályán ünnepelte.
A záporokkal tarkított hétvégén folytatódott a hazai dominancia a pályakerékpáros versenyeken is. A vendéglátók az impozáns Velodromeban rendezett első öt vetélkedő közül szombat délután már negyedszer nyertek: akkor a női üldözéses futamban.
Vasárnap reggel a keirinben már aranyérmet bezsebelt Victoria Pendleton megdöntötte az egyéni sprint olimpiai rekordját, de nem ihat még a medve bőrére, mert döntőjét csak kedden rendezik. A brit sikersportágak közül nem okozott csalódást az evezés sem, amely a nap további két aranyával járult hozzá a jókedv nyarához.
Az éremtáblázaton a harmadik helyre ugrott Nagy-Britannia vasárnap is brillírozott. Elsőként a 35 éves Ben Ainslie állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára a finn dingiben. Végre kijött a lépésWimbledonban a brit tenisznek is. Andy Murray, aki ugyanitt a júliusi Grand Slam-tornán nagy küzdelemben szenvedett vereséget a döntőben Roger Federer ellen, ezúttal megtalálta az ellenszert a svájci géniusszal szemben. A skót játékos fölényesen, 6-2, 6-1, 6-4-re múlta felül felismerhetetlenül fáradtnak és csüggedtnek tetsző ellenfelét.
Ahogyan Federer is elismerte a találkozó után, Andy „úgy játszott, mint aki egy percig sem kételkedik önmagában”. Az 1908 óta első brit férfi olimpiai bajnok teniszező pályafutása legnagyobb sikereinek egyikeként értékelte győzelmét, ami a legjobb gyógyír volt a wimbledoni torna fináléjában elszenvedett vereségére.
