Szeretetreméltó tudós kolléga volt, aki mindig azt mondta magáról: a kerékpár az élete. Nem kellettmondania, hiszen – hallgatók és nézők sokaságával együtt – mindannyian tudtuk. Ha feltűnt a Tour de France mezőnye egyetlen hatalmas bolyban, ő egyenként felismert minden részvevőt, s utána annyit mesélt róla, mintha együtt nőtt volna fel vele a Millenáris közelében. Nem fecsegett: hitelesen beszélt. Szpíkerként a legteljesebb szakmai alázat jellemezte, a rádiózásnak ugyanolyan szerény, szolgálatkész követévé vált, akár a biciklizésnek. (Annyi különbséggel, hogy a stúdióban számára Szepesi György volt Eddy Merckx.) Épp olyan tisztelettel búcsúzom tőle, amilyen nagyra becsültem odaadásáért, szakmai felkészültségéért, s amenynyire kedveltem jó természetéért. Posztumusz is megilleti a sárga trikó.