Veszt End
Az olimpia megszervezésével kapcsolatos aggodalmak mindeddig szerencsére minimális mértékben váltak csak valóra, sőt a tömegközlekedés kifejezetten jobban működik, mint a mindennapokban. Az olimpiai szervezőbizottság adatai szerint a nyitány óta csaknem minden ötödik autós-motoros kerüli el az utakat, és ezzel 17 százalékkal esett vissza a közúti forgalom. (Bár az a kerékpáros is a közlekedés más formáját választotta volna, akit a Velo drome, valamint a gyeplabdamérkőzések helyszínéül szolgáló Riverbank Arena közelében gázolt halálra egy, a média akkreditált képviselőit szállító busz!)
Most már inkább azzal kapcsolatban kényszerült mentegetőzésre a kormány, jelesül Jeremy Hunt kulturális miniszter, hogy az olimpiától független turisták távol tartják magukat Londontól. A West End áruházai, üzletei, színházai, éttermei szerint a forgalmi káosszal való fenyegetés „kísértetvárossá” változtatta a metropolist. A turizmusért is felelő politikust nem aggasztja az üres utcák látványa és a kereskedelemben érzékelhető drámai visszaesés: Hunt biztos abban, hogy az olimpiát megelőző, soha nem tapasztalt mértékű hírverési kampány eredményeként bejön a négy év alatt remélt extra négy és fél millió külföldi látogató.
Ugyanilyen kincstári optimizmus vezérli a kormányt, amely még mindig 13 milliárd fontra értékeli azt a lendületet, amelyet a játékok a nemzetgazdaságnak adnak.
Úgy tetszik, előbb ér véget az olimpia, mint hogy elcsitulna a jegyelosztási botrány. Az „egyszerű” sportrajongókat, akik beláthatatlanul hosszú órákat töltöttek el a hivatalos világhálós „jegyiroda” előtt, és szinte az utolsó pillanatokban jutottak belépőhöz, szerda este is mérhetetlenül bosszantották a káprázatos Aquatics Centre-ben nyilvánvalóan a szponzorok, a nemzeti olimpiai bizottságok és más hivatalos intézmények számára fenntartott lelátó üresen tátongó sorai. Az igazi vesztesek persze a távol maradók voltak, hiszen nem lehettek tanúi Gyurta Dániel frenetikus győzelmének és az azt kísérő ünneplésnek. A Union Jack zászlót lengető szurkolók lelkes tapsát nem tompította, hogy a magyar bajnok éppen a brit Michael Jamiesont utasította maga mögé. Többségüknek persze nem tűnt fel, hogy a második magyar aranyérmest már a Himnusz közkeletű változata köszöntötte.
A pénteken kezdődő atlétikai versenyek előtt remek hír, hogy a talán legnépszerűbb és a ragyogó Olimpiai stadionban rendezendő viadalokra több mint másfél ezer jegy kerül forgalomba. Ez a köteg része annak a mintegy 75 ezer extra belépőnek, amely a nyári játékok még hátralévő napjaira szólnak. A bizonytalanságot minden más körülmény mellett az is fokozza, hogy a megnyitóünnepség tapasztalatai nyomán jegyeket kellett visszavonni vagy átárazni, mert legfeljebb korlátozott látást tesznek lehetővé. A vizesközpontban is többen panaszkodtak, hogy Zaha Hadid ünnepelt épületének púpos bálnára emlékeztető mennyezetétől csak sejteni tudták, mi történik a medencében.
Komoly következménye lett egy dél-koreai és egy kínai női páros tollaslabda-mérkőzésének. A felek ugyanis a fair play szabályait felrúgva egymást múlták felül csetlés-botlásban. Az ázsiai versenyzők láthatóan manipulálták a játékot, szándékosan hibák tömegét követték el, tudatosan a hálóba vagy a vonalon túlra ütötték a labdát, mindezt annak érdekében, hogy a következő fordulóban elkerüljék az erősnek ígérkező ellenfeleket. Végül nyolc versenyzőt – az említetteken kívül egy másik kínai és egy indonéz kettőst – diszkvalifikáltak az olimpiáról, Jü Jang, a pekingi olimpiai páros aranyérmese pedig bejelentette visszavonulását, egy közösségi portálon mondva búcsút „imádott” sportágának. Kardjába dőlése rokonszenves, hiszen a kínai tollaslabdázónők edzője magára vállalta a felelősséget, egyben a sportszerűtlen taktika miatt bocsánatot is kért a versenyzőktől és a szurkolóktól egyaránt. Mindettől függetlenül az olimpiai mozgalom hírnevét féltő Jacques Rogge, a NOB elnöke egyéb szankciók lehetőségét is fontolgatja: a nemzetközi szervezetnek joga van akár az olimpiai faluból is kiutasítani az érintett versenyzőket.
