Sokra jutottak
Ez a periódus azonban még üdítő volt a második nyolc perchez képest, mert a nyitó játékrészben 3:1-re és 5:3-ra is vezettek honfitársaink, míg Kádár Kálmán (Románia) egyenlítő gólja, azaz 6:6 után hol eggyel vezetett a magyar csapat, hol „ikszre” állt a meccs. A feszültségre jellemző: a harmadik negyed elején Biros úgy ünnepelte gólját (10:9), mintha már újabb ötkarikás döntőt játszott volna az együttes, amely húsz perc elteltével végre hárommal elhúzott (13:10). Varga Tamás társához hasonlóan rázta az öklét, amikor (13:11-nél) bevágta az ötméterest... Annak mindenesetre – az előnyön túl – örülni lehetett, hogy a harmadik szakaszban csak kétszer került a magyar hálóba a labda: nagy javulás volt ez az első negyed „négyeséhez” és a második „ötöséhez” képest. (Kemény Dénes szakvezető a „félidőben” lecserélte Nagy Viktort, és beküldte Szécsi kapust, de nyilván nem csupán ennek volt köszönhető a kedvezőbb mérleg, pláne, hogy a záró szakaszban megint négyet értek el a románok).
Az utolsó negyedben – Kiss Gergely góljával – néggyel, 15:11-re „meglépett” a végül 17:15-re győztes magyar csapat, és legalább a kimenetel miatt nem kellett aggódni.
Ám a produkció továbbra sem lenyűgöző...