„Az olimpiai győzelem után sem változom meg… egy olimpiai bajnok attól is az, ha ugyanolyan szerény és alázatos marad, mint azelőtt” – mondta, és ha belegondolunk, széles e honban milyen teljesítmény nélküli emberek vannak elszállva saját nagyságuktól, Gyurtának poétikusan ifjú kora ellenére rögtön címzetes egyetemi tanári kinevezést kellene kapnia valamelyik vezető etikatanszéken. Ritka az ilyen nyilatkozat, mint a fehér holló, pláne, hogy nincs előre megírva, belülről jön, nem érdekből, nem beszédíróktól.

Gyurta remekül teljesített a medencében és azon kívül. Akárcsak minden idők egyik, vagy talán nem is egyik, hanem „a” legnagyobb sportembere, Michael Phelps. Annyi rekordot döntött meg már London előtt, hogy attól az átlagembert nem egy, hanem tucatnyi életre is kényelmes önelégültség töltötte volna el. 2001-ben 15 évesen és 9 hónaposan ő volt minden idők legfiatalabb férfi világrekordere (200 pillangón, alig két másodperccel gyengébb idővel, mint amellyel kedden ezüstöt szerzett). Mostanra mindenkinél több olimpiai aranyat (és egyáltalán érmet) nyert, négy éve nyolc számban győzött, mindenben, ahol csak elindult, ami szintén rekord.

Élő legenda lett, dollármilliós szponzori szerződéseket kapott, alapítványt hozott létre az egészséges életmód és az úszás népszerűsítésére. Nem rossz egy hivatalosan is túlmozgásosnak nyilvánított gyerektől, akit eredetileg csak azért vittek le az uszodába, hogy legyen hol levezetnie fölös energiáit. Más kérdés, hogy 193 centisre nőtt, de még ehhez képest is aránytalan a „fesztávolsága”: több mint két méter széles a két kitárt karja, 47-es a lába, felsőteste hosszú és lapos, akár egy csónak, viszont a bokája hajlékonyabb, mint egy baletttáncosé, így lábfejeit szinte uszonyként tudja használni. Mintha eleve úszóbajnoknak tervezték volna, talán csak a kopoltyúk hiányoznak róla.

Ez a serdülőkora óta folyamatosan rendkívül sikeres srác összesen annyi rosszpontot tud felmutatni, hogy egyszer piásan vezetett (250 dollár bírságot kapott), illetve lefényképezték egy házibulin, amint feltehetően füvet szívott (három hónapos eltiltással és egy szponzor elvesztésével fizetett érte).

Nem viselkedik sztárként, a baltimore-i uszodában, ahol edz, meg lehet szólítani. Ugyanolyan normális fiatal, mint bárki más, azzal a különbséggel, hogy hajlandó volt négy éven át keményen dolgozni, csak hogy még egy csúcsot megdöntsön: Larissza Latinyináét, aki három olimpián 18 érmet szerzett. Most, hogy már ez a rekord is megvan, szerepelt még kétszáz vegyesen, rajthoz áll száz pillangón, talán beveszik a 4≈100-as váltóba is, hogy meglegyen a huszonkét érem; nem mintha a 19-et a következő ötven-száz évben elérhetné valaki. Latinyina csúcsa is kitartott negyvennyolc esztendeig.

Phelps nem játszotta meg az eszét, nem tett nagyhangú kijelentéseket arról, hogy jobb úszó lenne Mark Spitznél vagy bárki másnál. Londonban sem kért különleges elbánást, ötcsillagos szállodát. Amikor pedig megverték 200 pillangón, ugyanúgy örült az ezüstnek, mint akinek először akasztanak a nyakába olimpiai érmet. Előre igazolta Gyurta tételét arról, mi teszi igazi bajnokká az olimpiai győztest. A magyart többek közt az is, hogy másolatot készíttet londoni aranyérméről, és elküldi azt a felkészülés közben elhunyt norvég úszó, Alexander Dale Oen családjának. „Biztos vagyok benne, hogy a 100 mellet ő nyerte volna meg” –mondta Gyurta, újabb lépést téve a győzelemtől a bajnokká válás felé vezető úton.

Élő legenda