Királyi klubban
Csak az akkreditálása lóg a nyakában. Nem tartotta meg az ígéretét...
Á, az csak tréfa volt, hogy az aranyérmet nem veszem le egy darabig. Ezzel együtt vasárnap lefekvésig viseltem, aztán viszont bezártam a szobám széfjébe. Nagyon remélem, hogy megvan még.
Azt tudja, ugye, hogy akit eddig Szilágyi Áronnak hívtak, azt mostantól Szilágyi Áron olimpiai bajnoknak szólítják. Barátkozik már a gondolattal?
Még nem fogom föl, mi is történt velem. Látom az érmemet, emlékszem a szinte fölismerhetetlen Himnuszra, percenként szembesítenek vele, hogy mit is értem el, de igazán még nem tudatosult bennem ez az egész. Szerintem eltelik egy-két hét is addig, amíg a zsigereimbe ivódik, milyen társaság tagja lettem, bár Kovács Kokó már reggel azzal fogadott, hogy üdvözöl a klubban.
Nyolc éve, Igaly Diána lövészgyőzelménél érezhettük azt, amit vasárnap az ExCel csarnokban: akad egy sportoló, aki pályafutása legfontosabb napján a maximumot képes kihozni magából, és szinte hibátlan produkciót nyújt. Az önértékelés is csillagos ötös?
Úgy készültem egész évben, hogy a londoni lesz a versenyek versenye, és minden Világ Kupa-viadal vagy az akár az Eb is csak egy állomás idefelé. Ugyanakkor azt is elhatároztam: a legmesszebbmenőkig megkísérlem függetleníteni magamat az olimpiai miliőtől, és semmi mással nem törődöm, csak azzal, hogy a létező legjobb formába kerüljek. Ezért aludtam a lehető legtovább a saját ágyamban, ezért érkeztem meg csupán másfél nappal a kardverseny előtt a helyszínre, ezért nem néztem meg a megnyitót még a tévében sem, és ezért nem láttam egyetlen másik sportágból egyetlen percet se még. Nem merengtem, nem jártattam az agyam, hogy vajon mi lesz, amikor pedig föl kellett állnom a pástra, végképp kikapcsoltam mindent. Azt hiszem, az döntött, hogy lelkileg tudtam a mezőny fölé nőni, mert technikailag az itt lévők között alig-alig van különbség.
A Fazekas Gimnázium matematika tagozatán végzett. Hasznosul ebből bármi a vívásban?
Mivel a kombinálás, az előre gondolkodás, a túljárás a másik eszén meghatározó a kardversenyeken is, azt hiszem, valamelyest kamatoztathatom a középiskolában szerzett tudásomat.
Az egyetemen is?
Ott kevésbé, mert jelenleg az ELTE-n nemzetközi tanulmányokat hallgatok, és hamarosan egy másik területet, a pszichológiát is kipróbálok a felsőoktatásban. Úgyhogy szeptembertől nem fogok unatkozni.
Miért, most unatkozik?
Nem mondhatnám. Folyamatosan csöng a telefonom, az SMS-ek száma meghaladja a százat, a Facebookon kapott üzeneteimé pedig az ötszázat is. Folyamatos elmaradásban vagyok a válaszokkal, de nagyon igyekszem. Csütörtökig még van időm, csak akkor indulok haza.
