Olimpiai futball: Van, ami még sincs
Nem újság: így van ez már évtizedek óta mindenütt. A labdarúgás nem vonul be az ötkarikás játékokra – értsd: a legjobbjaival nem –, mert ha bevonulna, úgy kellene tekinteni az egészre, hogy a futball és az olimpia többi része.
A sportágak sportágának külön „olimpiája” van – a nézettségét tekintve a nyári játékokat megelőző világbajnokság –, amúgy pedig a labdarúgás még a második-harmadik-negyedik vonallal is szórakoztató (bizonyos fokig), nem meglepő tehát, ha a játékok nézőrekordját a futball tartja. Az 1984-es tornán a harmadik helyért rendezett Jugoszlávia–Olaszország mérkőzést (2-1), valamint a Franciaország–Brazília döntőt (2-0) egyaránt 101 799 szurkoló tekintette meg Los Angelesben.
Magyarországnak nagy hagyományai vannak (nem 1984-ből, Los Angelesből), hiszen hazánk futballcsapata három arany-, valamint egy-egy ezüst- és bronzérmet nyert az ötkarikás találkozókon, de honfitársaink még az erősen fékezett habzású olimpiai mezőnybe sem tudnak bekerülni negyven hosszú esztendeje. (Az 1996-os kivétel – három mérkőzés, nulla pont – csak erősítette a szabályt.) Így tehát – mint emberemlékezet óta minden futballeseményt – az ötkarikás labdarúgótornát is a távolból nézzük, s időnként rácsodálkozunk majd a szereplőkre, mert egy-két figyelemre méltó játékos azért lesz a túlnyomó többségükben huszonhárom év alatti részvevők között.
A braziloknál és a spanyoloknál sokkal több is. A dél-amerikaiak az U20-as világbajnok csapatukat állítják ki – a „túlkoros” Thiago Silvával, Marcelóval, Hulkkal –, és már a fiatalok közt akad olyan labdarúgó, akiért vagyonokat ígér a Chelsea, a Manchester United vagy éppen a Real Madrid. Oscar, Lucas Moura és Neymar piacképes, az biztos... Erősek a spanyolok is: van három új felnőtt Európa-bajnokuk – a 2010-ben már a nagyok közt vb-aranyérmes Javi Martinez, továbbá Jordi Alba, Mata –, s a La Liga hazai és európai törzsnézői számára egyáltalán nem ismeretlen Isco, Muniain, Tello sem. Az angol Premier Ligát pedig De Gea kapus képviseli, mármint a brit együttes labdarúgóin kívül, bár Ryan Giggs (walesi) csapatkapitányén kívül nem sok húzónév van: a házigazdák számára talán Richardsé, Cleverleyé, Sturridge-é, Bellamyé, Aaron Ramseyé az... (Tudósítónk tapasztalatai alapján az sem.) Érdekes lehet még az Arevalo, Lodeiro, Cavani, Luis Suarez uruguayi négyes, valamint a mexikói Giovanni dos Santos és Salcido fellépése (utóbbi 103-szoros válogatott), de hogy az olimpia nem a futballról szól majd, az biztos.
Ez még akkor sem történne meg, ha brit diadallal zárulna a ma kezdődő férfitorna.
Igaz, efféle „veszély” nem igazán fenyeget: Londonban 1908-ban, amúgy pedig száz éve, 1912-ben győzött legutóbb Nagy-Britannia olimpiai labdarúgó-együttese...
Ez lesz ma
Labdarúgás. Férfiak. A csoport: Egyesült Arab Emírségek–Uruguay (magyar idő szerint 18), Nagy-Britannia–Szenegál (21). B csoport: Mexikó–Dél-Korea (15.30), Gabon–Svájc (18.15). C csoport: Fehéroroszország–Új-Zéland (20.45), Brazília–Egyiptom (20.45). D csoport: Honduras–Marokkó (13), Spanyolország–Japán (15.45).
