Malkin, a Gólvágó Geno
A legügyesebbekre, a legnagyobb sztárokra a sok-sok körbekörbe korcsolyázó, kapura lövő hokis közül. Két oroszra, Alekszandr Ovecskinre (Washington Capitals) és Jevgenyij Malkinra, valamint a kanadai vra (utóbbi kettő: Pittsburgh Penguins). Alighanem a világ legrangosabb jégkorongligájának, az észak-amerikai – de ne lepődjünk meg, nem annyira egyesült államokbeliek,mint inkább kanadaiak, oroszok, svédek dominálta – NHL-nek a legjobb játékosairól van szó. Ami a nemrég zárult 2011–2012-es szezont illeti, a napokban 26 éves Malkinnak papírja is van erről. Átvehette az NHL három „alaptrófeáját”, a Hartot, a Lindsay-t és a Rossot. Vagyis a liga és a játékosok maguk is a legértékesebb játékosnak választották (MVP), legalábbis az alapszakaszban, hiszen az acélvárosi pingvinek már a rájátszás első körében kiestek a pennsylvaniai szomszédvár Philadelphiával szemben. (A Stanley Kupa idei, furcsa győztese a „sötét ló”, a Nyugati főcsoportban csak nyolcadik helyen kiemelt Los Angeles Kings, amelynek sikerére jellemző, hogy csak a kapusa, Jonathan Quick került be az All Star válogatottba, ott is csak a második sorba. Teamwork, mondja erre az angol. Nem egyének sztárparádéja.)
Ezenkívül Malkin a leggólerősebb játékos is lett 109 ponttal, a találatokat (50) és a passzokat (59) is számolva. Úgy tartják, a leglehetetlenebb, legkifacsartabb pozícióból is a hálóba talál. Ebben a szezonban emlékezetes marad a Tampa Bay Lightning elleni találata a pingvinek 5:1-es vezetésénél: a 71-es mezszámú Malkin a pálya kétharmadán, egy passzból vezeti a floridaiak kapujáig a pakkot, négy embert elfektet, majd beüti. A Colorado Avalanche ellen pedig honfitársa, Szemjon Varlamov (ex-Washington) hálójába talál be úgy, hogymaga hasal nagyot. AMalkin-klasszikusok egész gyűjteményét nézhetjük végig a népszerű videomegosztó jóvoltából így, bőven szezon után is, amikor a jégből legfeljebb a kásával és a kockával találkozunk.
Apropó oroszok. Amikor e sorok írója úgy 1980 táján bekapcsolódott e szép, ám mégis dinamikus, férfias sportág követésébe, nagyjából ezek a nevek futottak (korcsolyáztak), akkor még persze a Szovjetunió színeiben: Tretyak, Pervuhin, Biljaletgyinov, Larionov,Makarov, Krutov. Nem sokkal később, 1986-ban, amikor Mihail Gorbacsov már hozzáfogott áldásos tevékenységéhez, Vlagyimir Malkinnak, a Magnyitogorszk hátvédjének fiúgyermeke született. Jó esélye volt rá a kis Jevgenyijnek, hogy ő is sokra viheti majd egyszer a helyi Metallurgban. Akár a szovjet válogatottságig is, bár az uráli kohászváros igazán csak a 90-es évek végétől kezdett nagy lenni. Persze máshogy alakultak a dolgok, a Szovjetunió összeomlott, az NHL játékos megfigyelői kiterjesztették érdeklődési körüket a tehetséges orosz fiatalokra. Malkint, aki lényegében nem tudott angolul (ez ma sem feltétel, Varlamovhoz tolmácsot is szerződtetett a Washington), tizenynyolc évesen az orosz szuperligából draftolták –Ovecskinnel egy „pakkban”. Ám ezt követően a nemzetközi szövetséget is érintő átigazolási huzavona kellős közepében találta magát. Végül kalandos, szinte a hidegháborút idéző körülmények között jutott Amerikába, Helsinkin keresztül, az ottani amerikai konzulátus segítségével. Így csak 2006-ban mutatkozhatott be az amerikai profi ligában, de – nehogy minden simán menjen – azért nem rögtön. Még az előszezonban kifordult a válla egy ütközésnél, így heteket ki kellett hagynia, de aztán megindult a gólgyártás. Az akkor húszéves Malkin csaknem százéves NHL-rekordot döntött meg, amikor az első hat mérkőzésének mindegyikén a hálóba talált. (Az idei 109 pont is bőven túl van a meccsenkénti egyen, hiszen 82mérkőzés jut egy csapatra a szezonban.)
Ezt most érdemes lélektanilag is átgondolni, játékos és szurkoló oldaláról egyaránt. Adott egy „no name” orosz fiatal, akinek a neve szerencsére nem olyan nyelvtörő az amerikai „fan” számára, mint mondjuk az egyébként tatár-orosz Zinetula Hajdarovics Biljaletgyinové, az orosz válogatott mesteréé, de azért jár neki a tengerentúlon obligát névegyszerűsítés. Nos, ahogy Biljaletgyinov az Újvilágban egyszerűen Bill, úgy Ovecskin Ovi, Varlamov pedig Varly (sokat küzdött az ellen, hogy legalább ne hívják Simonnak, azaz „Szájmonnak” Szemjon létére.) Malkin neve: Geno (a Jevgenyijből.) Az amerikai szurkoló nagyon egyszerű dolgokat vár tőlük: a kapustól hárítást (a kifejezetten nyelvi antitálentum Varlamovnak ez nem gond), a védőtől szerelést, a csatártól gólt. És ha jön a gól – Malkin botjáról pedig jött bőven –, mesterhármas (hat trick) esetén repülnek a baseballsapkák a jégre elismerésül.
Amúgy – erről például aTheWashington Post sokat cikkezett a Capitals saját oroszai, az említetteken túl Orlov, Szemin apropóján – orosznak orosz a barátja Amerikában. A jómegjelenésű, a kifejezetten gyerekarcú Crosbyhoz képest markánsabb, a torzonborz, harcedzett ábrázatú Ovecskinhez viszonyítva viszont sármosan jóképű Malkint a csapattárs, Szergej Goncsar vette a hóna alá, pesztrálta. Az amerikai/kanadai csapattársak nemigen tudtak mit kezdeni pofonegyszerűnek tűnő, ám számukra inkább rejtélyes SMS-üzeneteivel, amelyek ebben merültek ki: Da, $. A kódfejtés feltehetően jobban ment a (nem meglepő, szintén orosz) barátnőnek, Okszana Kondakovának, aki el is vált mágnás férjétől a nála pár évvel idősebb Jevgenyijért.
– Emlékszem, amikor hat évvel ezelőtt idejöttem, az még egy másik élet volt. Nem beszéltem angolul. Az első, aki foglalkozott velem, Goncsar volt. Nagyszerű fickó, elképesztő játékos. A legjobb barátom itt, mindig támogat engem. Együtt edzünk a nyáron, együtt nyaralunk, állandóan beszélünk telefonon – elevenítette fel a kezdetet Malkin egy hónapja, miközben átvette díjait Las Vegasban. Dan Bylsma, a Penguins sikeredzője hozzáteszi: Geno igazán akkor nőtt nagyra (na nem testileg, hiszen 191 centi), amikor Goncsarral együtt a két lábon járó orosz–angol társalgási szótár is Ottawába távozott. Ehhez hozzátehetjük minden malícia nélkül: az égig pedig annak segítségével emelkedhetett, hogy Sidney Crosby, agyrázkódásából fakadó problémái miatt a szezon jelentős részét kihagyta, így egy dudás muzsikálhatott az acélvárosi csárdában.
Ahogy2010 akanadaié volt, főleg a vancouveri olimpiai győzelemmel, úgy 2012-re fordult a kocka: az ötkarikás játékokon Malkinnal együtt gyengélkedő oroszok idén megnyerték a helsinki világbajnokságot. (Amit sokan nem értenek Amerikában: hogy a vb igenis fontos Európában, ellentétben velük. Főleg egy olyan országban, ahol a hokisokat mindig a világelsők elit klubjába próbálják buzdítani, ám amelynek legnagyobb NHL-sikere, hogy Szuper Levente majdnem (!) jégre léphetett a Calgary Flames színeiben.)
A tandem a jövő szezonban vizsgázik tovább: nemrég bejelentették, Crosby 104 millió dolláros szerződéssel tizenkét évre a Penguinsé marad. Ahogyan Malkin is. Mint környezetéből híre ment, jól érzi magát a magyar mozinéző előtt talán a Flashdance-ből ismert iparvárosban, házat vett, oroszországi rokonai rendszeresen látogatják. Szabadidős képein nagy pörölycápával pózol. Még a szomszédvár-ősellenség Philadelphiában (a „testvéri szeretet városában”) is jobb a megítélése, mint a színészkedőnek tartott Crosbyé. – Vele ellentétben senki nem nevezné balerinának, inkább orosz medvének – mondta róla a Flyers „orosz ügyeletese”, Ilja Brizgalov.
Igen, férfi asabb, mint Crosby. És fegyelmezettebb, megbízhatóbb, mint Ovecskin. Viszont csak egy van belőle, ellentétben a Sedin ikrekkel (Vancouver Canucks). És erről az egyről, Magnyitogorszk nagy szülöttéről villamosmegállót neveztetnek el uráli rajongói. Malkinnak pedig két hét múlva Svájcban van jelenése: orosz sztárok részvételével emlékmeccset tartanak a tavalyi repülőgép-katasztrófában gyakorlatilag megsemmisült Lokomotiv Jaroszlavl csapata tiszteletére.
Európában vagy Amerikában – Malkin mindhalálig orosz. Tizenhét évesen éppen Jaroszlavlban ölthette magára a Rosszija feliratú vörös színű címeres mezt.
Névjegy
JEVGENYIJ VLAGYIMIROVICS MALKIN 1986-ban született Magnyitogorszkban. 2004-ben dra olta (nyílt kiválasztási folyamatban igazolta le) a Pittsburgh Penguins. Hat szezonban 208 gólt lőtt az alapszakaszban, 32-t a rájátszásban. Idén Oroszországgal világbajnok, a Pittsburgh színeiben pedig az NHL alapszakaszának legértékesebb játékosa (MVP) a liga és a játékosszövetség szerint is, illetve a legeredményesebb gólütésben és passzokban.
