„Nem megoldhatatlan a feladat” –jelentette ki Orges Shehi, az albán bajnok Skenderbeu kapusa a Debrecen elleni futball Bajnokok Ligája selejtező előtt.

Elmúltak már azok az évek, amikor tudatmódosítók féktelen használatával gyanúsítottuk az efféle kiszólások gazdáit, minthogy gyakorló pékekkel és gépészmérnökökkel Magyarországra érkező liechtensteini hobbiegyüttes is gurított már sima négyest a Megyeri úton. Ám a kedd esti albániai találkozó a már „magyarfocin” és az Izland elleni 1-2-kön felnőtt nézőt is új dimenzióba irányította. Arrafelé, amerre a Svájci Gárda alkalmi garnitúrájának és a Forma–1 pilótaválogatottjának jobbhátvédjét is komolyan kell venni, ha a magyar rivális elleni esélyekről nyilatkozik.

A veretlenül magyar bajnokságot nyerő DVSC-t ugyanis időszakonként alázta a Skenderbeu. Az 1-0 lehetett volna három vagy négy is.

Az meg már csöppet megrendítő volt, hogy a vendéglátók olykor úgy passzolgattak a hajdúsági büntetőterületen belül, mintha a medence mellett ütnék el az időt a hullámfunkció bekapcsolásáig.

A mutató mind szélesebben és lendületesebben lengett ki a kínos mulattató tengelyen.

Akkor, amikor a sportági elöljárók mind gyakrabban értesítenek arról: a honi futball elindult a fejlődés útján. Ez a propaganda önmagában nem frusztráló, mert amióta tudatomnál vagyok, hozzávetőleg kétszázharmincszor indult el a hazai labdarúgás ezen az úton, csupán arra nem volt még ideje, hogy lépjen is egyet.

Mármint a valóságban.

Szavakban ugyanis haladunk az elit felé. Nyilván kedden csupán egy úgynevezett kisiklást láthattunk, esetleg botlást. Meglehet, a bíró volt indiszponált vagy a sofőr, aki a mérkőzés előtti napon többórás extra útra vitte a játékosokat. Nem szólva a különleges helyi miliőről, a szokatlan formájúra felvágott sült kolbászról, valamint a szállodai szobák hőmérsékletéről.

E tényezőket rendre figyelembe veszi az MTV riportere is, aki közvetítés helyett PR-feladatokat lát el. Hogy annak semmi köze a közmédium küldetéséhez, az csak részletkérdés, ettől még nem lenne a misszió feltétlenül kínos. Csak az az apró baj, hogy a néző látja, mi történik a pályán. Hiába képzeli el, milyen príma labdarúgók alkotják az első számú klubcsapatot, ha a sikeres csel olyan gyakori, mint a kettős magyar győzelem a New York-maratonon.

És ennek semmi köze ahhoz, hogy a Debrecen megnyeri-e végül a Skenderbeu elleni párharcot: egygólos hátrányát könnyedén ledolgozhatja, mivel az ellenfélnél is igen alacsony volt az egy főre jutó Messi-faktor. De attól, hogy győzök a céges kávéivó versenyen, még nem feltétlenül leszek az ESPN sportcsatornájának a vendége.

A távolság beláthatatlan. Most az európai középmezőnyig, ám ha a fejlődés továbbra is ilyen látványos marad, akkor Albániáig is az lesz.