Természetesen a Magyar Olimpiai Bizottság sem mondott nevet, csupán levette Fazekas Róbertet a londoni olimpia részvevőit felsoroló listáról. Ezzel a szervezet rögzítette: a sportoló nem indulhat a csúcsvetélkedőn. Időközben minden mértékadó médium beszámolt arról, hogy a diszkoszvető az érintett, akinek ügyvédje közölte: az atléta készül az ötkarikás játékokra. Amúgy is: mindaddig nem bűnös, amíg a második próba nem igazolja, hogy tiltott szert használt. A MOB hamar reflektált: egyebek mellett az Olimpiai Charta rögzíti, a nemzeti ötkarikás bizottság kizárólagos hatáskörben dönti el, kit nevez a játékokra, s kit nem. A magyar szervezet pedig úgy határozott: Fazekas nem utazhat. És ez most nem a Muppet Show ötkarikás különkiadásának forgatókönyve, hanem a heti hírfolyam összefoglalója.

Mindez abban az országban történik, amelynek különítménye meggyőző fölénnyel végzett az élen a doppingvétségen ért érmesek listáján 2004-ben Athénban. A most meg nem nevezhető atléta például magyar zászlóval futott tiszteletkört, miután a legnagyobbat dobta a diszkosszal.

Kollégája később a legnevesebb menekülőművészek mutatványait kopírozva érkezett haza Görögországból, miután a kalapácsvetésben elért elsőségének körülményeit illetően nem éppen a Fair Play-bizottság érdeklődőtt nála.

Nem sokkal később esett meg, hogy a doppingellenőrök vezetője kvázi közellenséggé vedlett, miután úgy gondolta, a szabályok az olimpiai bajnokokra – például az úszó Kovács Ágnesre – is vonatkoznak. Mifelénk nem meglepő, hogy radikális nézetei nem arattak nagy sikert a sporttársadalom tagjai körében.

Az idén is kellett már vízipólóst kirakni a keretből, s evezőst cserélni az olimpiai hajóban egy-egy doppingeset miatt, s itthon kell hagyni a meg nem nevezhető atlétát, akinek esetéről Fazekas Róbert ügyvédjeként nyilatkozik védője.

Egyébiránt utóbbi megjegyezte: Fazekas semmiféle írásos tájékoztatást nem kapott az eljárásról, ami csöppet meglepő, mert a szűk baráti körömben is többen vannak, akikhez elektronikus értesítés érkezett arról, hogy Fazekas nem utazhat az olimpiára. Úgy, hogy mindeközben nem is tudhatnánk, hogy róla van szó, csak a csöppet zavaros kommunikáció miatt már csupán az nem értesült e fejleményről, aki a barlangrajzokból tájékozódik a napi ügyekről.

Ha már eléggé elszédültünk a követhetetlen fordulatoktól, akkor arra is juthatunk: ebben az ügyben nem volt jó megoldás. Az érintettet – érthető okokból – nem lehet megnevezni, mivel joga van ártatlannak látszani, amíg be nem bizonyították, hogy bűnös. A MOB pedig nyilván eldöntötte, hogy nem nevez pozitív tesztet produkáló sportolót a játékokra, s fölöttébb komplex feladat valakit úgy levenni a listáról, hogy az ne tűnjön föl.

Minden érthető, csak kissé lehangoló ismét azt látni, hogy a gyógyszeripar, valamint az emberi jogok egyetemes nyilatkozata tematizálja az ötkarikás felkészülésről szóló híradásokat, nem pedig a 400 méteres vegyes úszás döntője vagy a vízilabda válogatott esetleges újabb sikere.

Fazekas Róbert