Mezítláb az Ibrox Parkban
Az ötvennégyszeres skót aranyérmes több nemzeti bajnoki címet szerzett, mint a földkerekség bármely más gárdája. Minden skót klubnál többször, huszonhétszer nyerte el a Liga Kupát, harmincháromszor hódította el a skót kupát. Az 1872-ben alapított, az idén tehát 140 esztendős klub további példátlan vívmánya, hogy hét évadban is az övé lett mindhárom hazai trófea. A rekordokhoz persze az is kellett, hogy a skót első osztályban hagyományosan csak két kiemelkedő együttes szerepeljen: a Rangers és nagy ellenfele, a Celtic. Az Old Firm-rivalizálás, a skót Premier Liga legnagyobb vonzereje nem csak a gyepre terjedt ki: a Celtic a római katolikusok fellegvára, a Rangers a protestánsoké volt.
Bizony átmenetileg múlt időbe kell tenni mindazt, ami a Rangers kimagasló teljesítményével összefügg.
A még az elit angol Premier Ligában is ritka, 51 ezres befogadóképességű Ibrox stadionban otthonos klub kálváriája ez év februárjában kezdődött: az Őfelsége Adó- és Vámhatóságával szembeni kilencmillió fontos tartozás miatt a csapat csődbiztosi felügyelet alá került, egyúttal elbúcsúzhatott tíz bajnoki ponttól és az újabb elsőségtől. Nem sokkal azután, hogy teljes, 134 millió fontos eladósodására fény derült, és az adóhivatal elutasította a klub által előterjesztett pénzügyi mentőakciót, bekövetkezett a bankcsőd. Az egymást követő kivásárlási ajánlatok –még azé a konzorciumé is, amelyet a Rangers valaha volt legeredményesebb mesteredzői egyikének, Walter Smithnek a neve fémjelzett – sorra meghiúsultak, a klub vagyontárgyai (köztük az Ibrox Park, valamint a Murray Park edzőpálya) a Sevco 5088 elnevezésű vállalkozás tulajdonába kerültek; ennek élén a Sheffield United korábbi vezérigazgatója, Charles Green áll.
Az új Rangers Football Club nyomban felvételét kérte a skót Premier Ligába, ám annak tagjai elutasították a jelentkezést. Ugyancsak búcsút mondhatott a glasgow-i gárda Európának, mégpedig legalább három évadra. Várhatóan pénteken derül ki, hogy a nagy múltú csapat a liga második, harmadik vagy negyedik szintjéről kezdheti-e meg a felzárkózást. Amennyiben a harmadik divízióba sorolnák vissza, úgy legkorábban a 2015/2016-os évadban játszhatna újra a skót Premier Ligában.
A legvalószínűbbnek mégis az első osztály tetszik. Stewart Regan, a Skót Labdarúgó Szövetség vezérigazgatója a súlyos pénzügyi következmények miatt nem engedheti meg, hogy a pozíciójában megerősített tréner, Ally McCoist együttese a legalsó ligában folytassa. A csapat egyébként szívesebben kezdené lentről, mint fogadná el az első divíziós szereplést kísérő szankciókat. Egyelőre nem világos, mi történik az SPL-lel a tévéközvetítésekre vonatkozóan még a tavasszal megkötött, most nyáron életbe lépő, öt év alatt 80 millió fontot érő szerződéssel, melynek eredeti feltétele az volt, hogy mind a Rangers, mind a Celtic szerepeljen a Premier Ligában.
Aligha lehet vitatkozni az ötvenedik évében járó, korábbi hatvanegyszeres skót válogatott, a Rangersben az 1980-as években 418 bajnoki mérkőzést játszó McCoisttal, aki a helyzetet „borzalmasnak” minősítette (önmagát pedig „csalódottnak, frusztráltnak, mérgesnek” nevezte). A teljes bizonytalanságban szurkolók tömegei váltották vissza a következő évadra szóló bérletüket. Le kellett fújni az előkészületi mérkőzéseket, és szinte magától értetődik, hogy a legfontosabb játékosok
– köztük az amerikai Carlos Bocanegra – nem tudják, meghosszabbítsák-e szerződésüket; egyáltalán, érdemes-e a nevüket adni egy kilátástalan ügyhöz.
