Roger Federer kilenc évvel ezelőtt, a Philippoussis elleni londoni döntőben szerezte meg első Grand Slam-trófeáját. Vasárnap már a tizenhetediket ünnepelhette, s tekintélyes előnnyel vezeti az örökranglistát, hiszen a mögötte levők – Pete Sampras (14), Roy Emerson (12), Björn Borg, Rod Laver, Rafael Nadal (11-11) – közül csak a spanyol tartozik az aktív játékosok táborába, míg a most detronizált világelső Novak Djokovics öt GS-elsőséggel büszkélkedhet.

Az eddig sem volt kérdéses, hogy Roger király a sportág egyik legnagyobb – ha nem épp a legnagyobb – egyénisége, Wimbledonban pedig ezúttal valóban a csúcsra ért. Hozzá hasonlóan csak az „őskorban” versenyző, 1881 és 1989 között uralkodó William Renshaw, továbbá Sampras (1993–1995, 1997–2000) nyert hét trófeát a sportág szentélyében. Jövőre egy esetleges újabb sikerrel Federer örökös rekorder lehetne. De ha itt megáll, a mérlege már akkor is káprázatos: az All England Club füvén 66 győzelem és 7 vereség áll a neve mellett, s ennél több nyertes meccset csak Jimmy Connors, valamint Boris Becker tudott felmutatni, ám ez a két játékos a 84, illetve 71 győztes partihoz „csupán” két, illetve öt bajnoki címet társított. Federer a sportág Mekkájában nyolcszor játszott döntőt, s csak a 2008-ast veszítette el (Nadal ellen). Idestova harmincegy esztendősen ő a második legidősebb játékos, aki trófeával távozott a díszpályáról; a korelnöki rangsorban az az Andre Agassi előzi meg, aki harminchárom évesen is wimbledoni bajnok volt.

Ahogyan a svájci most (is) teniszezik, úgy kevés komoly ellenfele van. De nem csupán, sőt nem elsősorban a tudásával, mint inkább mentális erejével magasodik mindenki fölé. Azzal a rendíthetetlen nyugalommal, folyamatos figyelemmel és koncentrációval, melyre a skót Murray legfeljebb másfél játszmán keresztül volt képes a döntőben. Persze Federer formája is csodálatos: az alpesi extraklasszis Wimbledon előtt négy tornát nyert (Rotterdamban, Dubaiban, Indian Wellsben, Madridban), miközben 46 győztes meccse és 4 veresége volt. Az angol füvön – két sima mérkőzés után – majdnem elcsúszott a francia Benneteau elleni partiban, ám aztán a tőle megszokott természetességgel morzsolta fel ellenfeleit. Legfőképpen a hangulatán és családján múlik, meddig tart a lendülete; jelenlegi játékával, tökéletes kondíciójával könnyen megszerezheti az oly nagyon vágyott egyéni olimpiai bajnoki címet is, s az sincs kizárva, hogy újabb Grand Slam-trófeát hódít el. Igaz, a számmisztika mást jelez: az esztendő első Grand Slam-tornáján az 1. kiemelt Djokovics, a másodikon a rangsormásodik Nadal, a harmadikon a harmadikként kiemelt Federer győzött, ebből pedig az következne, hogy a US Openen a 4. kiemelt Murray a favorit...

Ami a hölgyeket illeti, a wimbledoni női döntőben is a tapasztalat győzött a fiatalság ellenében. Serena Williams szintén esélyesként, többszörös wimbledoni egyéni bajnokként érkezett Londonba, s érvényesítette a papírformát. Noha minden mérkőzésén jelentős „lyukak” voltak a játékában – Czink Melinda is megtapasztalhatta, hogy türelmes teniszezéssel megtörhető Serena mégoly viharos lendülete is, a kínai Zheng Jie és a kazah Svedova pedig a szakadék szélére sodorta az erőteljes amerikait –, a volt világelső mindannyiszor talpon maradt. Ráadásul – ellentétben a lengyel Radwanska viszonylag szerencsés sorsolásával, a világelső Sarapova kiesése után megtisztuló táblával – a fiatalabbik Williams nővér útjában igazán rangos teniszezők is álltak, hiszen a negyedikként rangsorolt, címvédő Kvitovát és a második helyen jegyzett Azarenkát is le kellett győznie a döntőbe vezető úton.

Serena a Radwanska elleni döntőben 17 védhetetlen adogatást ütött, s ezzel 102-ig jutott az idei torna hét mérkőzése során, megjavítva saját 2010-es ászrekordját (89). Ami viszont az egyéni wimbledoni trófeákat illeti, csupán a dobogó harmadik fokára állhat öt elsőségével, és az örökranglistát vezető Martina Navratilova (9 egyéni wimbledoni bajnoki cím), valamint Steffi Graf (7) tekintélyes távolságban van tőle. S noha hölgyek esetében nem illik a korról beszélni, azt azért megemlíthetjük, hogy Navratilova annak idején harminchárom esztendősen nyerte kilencedik trófeáját. A harmincéves Williams nővérnek tehát van ideje még feljebb kapaszkodni, ezzel együtt Serena királynő további uralkodása vélhetően rövidebb lesz, mint Roger királyé.

Federer: ugyanaz hétszer