Lyukas tábla Wimbledonban
Az idén, szerencsére, késedelemről nincs szó, noha majd mindennap kellemetlenkedett egy kicsit az idő. A vasárnap tehát az erőgyűjtés napja volt. A még versenyben levő játékosok lelkileg és fizikailag is össze drótozhatták magukat a második heti erőpróbákra. Ami az első félidőt illeti, a kétszeres wimbledoni bajnok s a világrangsor-második Rafael Nadal korai katapultja a legnagyobb szenzáció. Rögtön utána ott sorakozik a hetedik itteni Grand Slam-bajnoki címére hajtó Roger Federer légtornászmutatványa – miként az egyensúlyát vesztő kötéltáncos, valami csodálatos belső erőt mozgósítva, mégis fenn tudott maradni a magasban, s meccslabdát hárítva nyert a francia Benneteau ellen.
A férfi ak 16-os mezőnyében így csak a tábla alsó felén tátong hatalmas lyuk: a spanyol sztár kiesésével „megtisztult” a legjobb négy közé vezető út. A Nadal-verő cseh vitéz, Rosol – a hagyományos koreográfia szerint nem bírta feldolgozni a világszenzációval járó lélektani és fizikai terheket – rögtön a nagy bravúr után simán kizúgott a német Kohlschreiber ellenében. A tábla alsó ágán most aztán életük nagy lehetősége előtt állnak az esélylesők, hiszen az elmúlt egy esztendőben nem sok lapot osztottak nekik a Djokovics, Nadal, Federer trió minden Grand Slam-helyszínen megrendezett kártyapartiján.
Most viszont beléphet a nagy lehetőség kapuján a tavalyi elődöntős Tsonga, az angolok örök reménysége, a régóta Grand Slam-sikerre áhítozó Murray, a korábbi US Open-bajnok Del Potro s a Nadal árnyékában meghúzódó, de a világ legjobbjai közé számító Ferrer (szombaton Roddick ellen nyert 2:6, 7:6, 6:4, 6:3-ra).
Vélhetően négyőjük közül kerül ki az egyik finalista – ha tippelni kellene, az argentin Del Potro döntőbe jutását valószínűsítenénk. A felső ágon még a pakliban van a két király, s nagy csoda lenne, ha nem maradnának ott az elődöntőig. A svájci klasszis szekciójában a belga Malisse, a kazah Istomin vagy az orosz Juzsnij legyőzése könnyen teljesíthető, kötelező feladat, s a szerb világelsőnek sem okozhat gondot a honfitárs Troicki s aztán a francia Gasquet vagy a német Mayer hazaküldése. S akkor jöhet az igazi derbi, a Djokovics–Federer elődöntő... – ami, ha így alakul, előre hozott finálénak számítana.
A hölgyeknél az első nyolc kiemelt közül csak a US Open-címvédő Stosur (5.) és a volt világelső Wozniacki (7.) búcsúzott az első héten, egyikőjük kiesése sem rengette meg alapjaiban a mezőnyt. Sarapova, Azarenka és Radwanska a dobogósok biztonságával lépdel előre. A tavalyi győztes Kvitova eddig nem kapott igazán fontos tesztfeladatot, ám ha bejut a nyolc közé, ott várja – Serena? A papírforma alapján a fiatalabbik Willams nővérnek áll a zászló, nemcsak a torna korai szakaszában, de a végjátékban is – ezzel együtt könnyen lehet, hogy az oroszoktól kivásárolt kazah Svedova meglepi az amerikait.
Remek formában van, szerva-röpte játéka „illik” a füves pályás teniszhez – Serena viszont hullámzó teljesítménnyel lépdel előre, a kínai Zheng kisasszony csaknem kiejtette, s végül csak 6:7, 6:2, 9:7-re nyert Serena. Szóval az alsó ágon összejöhet az Azarenka–Serana (Svedova) elődöntő. Ami a felső szekciót illeti, ott papíron Sarapova–Radwanska mérkőzésnek kellene következnie valamikor a hét közepén, ám alakíthatja e leosztást a volt világelső Clijsters, aki nem kiemeltként a nagy hajók oldalvizén tempózik előre, s Jankovics (18.) és Zvonarjova (12.) búcsúztatásával jelezte, hogy komolyan számolni kell vele. Sarapovának juthat a feladat, hogy kiderítse, mire képes a belga kolléganő.
