Kassainak ezek után iszonyatos lelkierővel kellett úgy tennie, mintha mi sem történt volna, mintha ez csak egy lett volna az ítéletek, a pillanatnyi döntések sokaságából, és mégis levezetni ezt a meccset a maradék időben, hibátlanul. Hiszen hibátlan volt itt minden, egészen addig és azon a pillanaton túl is, csak épp ott és akkor elegendő volt egyetlen rossz döntés, amit meglehet, már a kimondása pillanatában is érzett, de ezúttal – másra támaszkodott, tévesen. Amiből persze levonhatjuk azt a következtetést is, hogy vannak olyan pozíciók a világban – s nyugodtan nevezhetjük közéjük tartozónak a bíróékét, üljenek bár pulpituson vagy fussanak gyepen –, amelyek bármennyi segítővel körülvéve is, a világ legmagányosabb tisztségei közé tartoznak.

Mert hát biztosan lehet jó szívvel pfujolni a partjelzőt, most már a gólnem-jelzőt is, de azért a bírót a legjobb érzés, legalább egy „szemüveget neki” dukál, bár manapság már talán nem ez dívik, a szemüvegezés túl konzervatív, és a három hülye is valójában mindig csak egyet jelentett: őt, a bírót. (A magam részéről inkább a FIFA-t pfujolnám, hogy soha semmilyen modern technikát nem engednek meccsközelbe, ki tudja, miért.)

Nehéz helyzet ez, kiváltképp, ha azt vesszük számításba, hogy magyar bíróról van szó, akiről a meccs után pillanatokkal még a legkisebb közösségi portálon is legalább százhúsz olyan bejegyzést lehetett fölfedezni, hogy most akkor elvezette ameccset vagy sem (elvezette), így most már biztosan nem kapja meg az Eb-döntőt (hazaküldték) és a többi és a többi, és a megszólalásokból kihallik valami nemzeti összekapaszkodás is a mi fiunk mögött, hiszen mégiscsak, ami nagyon is rendben van, hiszen mégiscsak, valóban.

Az összekapaszkodás rendjén való ilyen helyzetekben, Kassai Viktor jó játékvezető, a legjobbak közül való, ezerszer igazolta, és hát valójában ő hozza el az izgalom örömét is nekünk, magyaroknak egy ukrán–angol mecscsen is, ami sporteseményként dögunalom, és az érintetteken kívül bizonyosan nem borzolja föl senkinek az idegeit, de rajta keresztül legalább egy kicsit mi is megérintettetünk, hiszen neki szurkolhatunk – és hát ez a vége: nemrégmég Kassait választották a világ legjobbikává, s most elég egyetlen téves ítélet, és a világ legjobbikaként küldik el a mi magyar anyánkba, el az Eb-ről.

Szóval, kellenek ilyenkor megrendültségünkben is a nagy nemzeti öszsze kapaszkodások – igazán tényleg ilyenkor kellenek, tetszenek figyelni odafent? –, amik azért nem olyan nagy dolgok ám, nem kell hozzá nagy kiállás, fogadkozás, buzgólkodás, hazapufogtatás, nem kell szinte semmi, csak annak rögzítése, hogy igen, láttuk, Kassai Viktor és csapata hibázott.

Baj? Igen, baj. Sebaj.

Ennyi elég is. Mondom: ennyi. Mert azért az igen fura, amikor a magyar nemzeti köztelevízió másnap reggeli adásának sportműsorában véletlenül sem ejtenek szót erről a hibáról, inkább úgy foglalják össze az eseményeket, hogy az ukránok mindent megtettek az egyenlítésért, de nem sikerült.

Ajjaj, dehogynem sikerült. Csakhogy ez valahogy elkerülte a gondos szerkesztők figyelmét. Apró momentum, belátom, biztos nem érezték elég fontosnak, mondhatni, elbagatellizálták, piha, semmi az, még ha szegény Kassait és csapatát hazaküldték érte, akármit gondoljunk is erről.

Vajon tényleg ennyire ostobák lennének? Vagy inkább csak arról van szó, hogy ez a hiba sehogy sem illett bele a mi rendszerünkbe, abba a képbe, amelyet magunkról vetíteni akarunk, no persze nemcsak másoknak, hanem elsősorban önmagunknak? Mintha most épp szegény-szegény Kassai Viktorról formázták volna e képet, aki ebben a rendszerben nem hibázhat, mert valakik ezt így tartják helyesnek. Nem mi szurkolunk tehát Kassainak, hanem ő lenne érettünk? És ha mégis ront, akkor úgy teszünk, mintha meg sem történt volna, elfordítjuk a fejünket?

Még egy mintha-mintaországban is olyan szánalmasan kisstílű ez az egész, és lám, szegény Kassai Viktor most ennyi önjelölt nagy magyar közt tényleg rettenetesen magányosan érezheti magát: és hát igen, mondhatjuk, ez a bíró sorsa.

És ha ez a bíró még egy őszinte mondatot is mondmajd, csak egyet arról, hogy mit is érzett abban a pillanatban, amikor rájött, hogy rontott, istenuccse, még meg is kedvelem.

KELETI BLOKK

A szervezők előzetes várakozásainál több, hozzávetőleg 2,6 millió szurkoló látogatott el a lengyelországi csoportmérkőzésekre, illetve a találkozóknak otthont adó településekre.

Elkészítették a negyeddöntők játékvezető-küldését. A Csehország–Portugália mérkőzést az angol Webb, a Németország–Görögország találkozót a szlovén Skomina, a Spanyolország–Franciaország meccset az olasz Rizzoli, az Anglia–Olaszország összecsapást a portugál Proenca dirigálja.

Lemondta a válogatottságot Olof Mellberg, a svéd válogatott középső védője. A 34 éves játékos a franciák ellen 2-0-ra megnyert mérkőzésen játszott utoljára, száztizenhetedik alkalommal a nemzeti együttesben, amellyel két világbajnokságon és négy Európa-bajnokságon vett részt.

Nem játszik többé a válogatottban Mark Van Bommel. A játékos 79-szer szerepelt a holland csapatban.

Kétszázezer liter sör fogyott az Eb kezdete óta a kijevi szurkolói zónában. A drukkerek megettek nyolc kilométernyi virslit, továbbá hatvanezer darab hotdogot is.

Kiabálás volt a francia csapat öltözőjében a svédek elleni vereség után. Olivier Giroud, az együttes centere azt mondta: „Néhányan úgy éreztük, páran nem adtak bele mindent ezen a meccsen. (...) A lényeg az, ha úgy érzed, el kell mondanod valamit, tedd meg. És nem csupán a vezetőknek és az edzőknek címezve.”

Még távozás előtt reklamál: Vad II és Sevcsenko