Jesus segített

2012-06-19

Nyilván nem a horvát irodalom klasszikusaitól idéztek a piros-fehér kockás szurkolók, amikor két megállóval a stadion előtt leszállították őket a villamosról. Pláne, hogy a drukkerek megkérdezték, merre van a pálya, mire angolul beszélő lengyel önkéntesek azt mondták nekik: „Jobbra. Gyalog innen húsz percre”. Gyalog? – bámultak a horvátok a helyiekre, de látták, hogy onnan az út olyan, mintha a senki földje lenne. A lengyelek kudarcot vallottak labdarúgó-válogatottjukkal, ám a lezárások Európa-bajnokságán kétségkívül megalapozott reményekkel vonulhatnának fel. A viszonylag kevés spanyolt azonban még ők sem tudták kizökkenteni, jóllehet az ibériaiak számára nyilván különleges kulturális kaland volt elhaladni a híres gdanski hajógyár megannyi rémes állapotú épülete vagy néhány, szocreál munkásszállóra emlékeztető lakóház mellett. (Ez hasonló élmény lehetett, mint a szurkolói zóna külföldi vendégeinek Jeff Christie 1970-es, eredetileg a Tremeloesnak ajánlott brit listavezető slágere, a Yellow River lengyel feldolgozásban.)

A horvát szurkolók aztán füstbombával jelezték, hogy mégiscsak megérkeztek az arénába, a spanyol labdarúgók meg adogattak, mint rendesen, de időnként elfelejtették: Arbeloát nem érdemes belevenni a „tiki-takiba”. A körültekintő David Silva a tizenkettedik percben nem a jobb-bekkhez, hanem Iniestához passzolt érzéssel, a középpályás azonban túlságosan is finoman akart a kapuba gurítani, és a könnyen mentő Pletikosa akár bal belsővel is megállíthatta volna az alig haladó labdát. Nem úgy tíz perccel később, amikor Fernando Torres forgatta védőjét, akár gyerekkorában a búgócsigát, majd lehetetlen szögből a „rövid” sarokra lőtt, de a horvát kapus nem volt szíves elmozdulni a bal kapufa mellől, és ezúttal, ha nehezebben is, valóban lábbal védett. A horvátok a spanyol térfelet nem nagyon látogatták, viszont a saját oldalukon ott voltak minden „kilométerkőnél”, így hiába szólt a lelátóról a Viva Espana, a csendes fölény nem ért semmit.

A második félidő is úgy kezdődött, hogy a legnagyobb bombával a horvát „pirotechnikusok” jelentkeztek, immár nemcsak megszokásból, hanem azért is, mert értesültek az olaszok góljáról, melynek következtében a gdanski 0-0 azzal fenyegetett, hogy a piros kocka el van vetve. Az 59. percben viszont csak Rakiticen múlt a horvát boldogság, illetve annak elmaradása: ha a középpályás az ötösről bármelyik sarokra fejeli Modric tökéletes átadását, akkor a kapu közepén álló Casillasnak hiába van különleges reflexe... A spanyolok még kevesebbet mutattak, mint addig, azaz a címvédők annál is aggasztóbban játszottak a tűzzel, ahogyan azt a horvát drukkerek tették.

A 78. percben Casillas megint nehezen mentett – ezúttal Mandzukic átadása és Perisic kapáslövése után –, két spanyol akció pedig azt tükrözte: a kékben játszó favoritoknak nincs veszélyérzetük. Előbb Fabregas szórakozott el egy helyzetet, majd Busquets alighanem gólpasszt vehetett volna át, ha hajlandó odafigyelni a játékra... De ők tudták, mire várnak. A 88. percben Fabregas ragyogóan Iniesta mellére ívelt, aki Jesus Navashoz tolta a labdát, hogy társa besétálhasson a kapuba (1-0).

Győzelem ide, csoportelsőség oda, ez nem volt Európa-bajnoki klasszikus...

SPANYOLORSZÁG HORVÁTORSZÁG 1 0 0 0

C csoport, Gdansk, 43 000 néző. Jv.: Stark (német).

Spanyolország: Casillas – Arbeloa, Piqué, Sergio Ramos, Jordi Alba – David Silva (Fabregas, 73.), Xavi (Negredo, 89.), Busquets, Xabi Alonso, Iniesta – Fernando Torres (Jesus Navas, 61.).

Horvátország: Pletikosa – Vida (Jelavic, 66.), Corluka, Schildenfeld, Strinic – Srna, Vukojevic (Eduardo da Silva, 81.), Modric, Rakitic, Pranjic (Perisic, 66.) – Mandzukic.

Gól: Jesus Navas (88.).