Ne áltassuk magunkat azzal, hogy történelmi sebeket szeretnének meglocsolni sósavval, például oroszok és lengyelek, miként a nyíregyháziak és a diósgyőriek is szoktak, egyszerűen csak vágynak egymásra. Egy fanatikus verekedőnek svédasztal, ami másnak egy nagy futballorgia.

Csak azt tudhatnám, ki lehetett az az őrizetbe vett magyar, aki beszállt a lengyel–orosz utcai zúzásba. Egy ínyenc.

A játék maga most aztán a legkevésbé sem szolgál rá a verőautomatákra. Például a portugál Pepe, aki nemritkán a pályán csinál valami nagyon hasonlót, amit a hordák kint, most nem bánt senkit, viszont a németek ellen csapatából övé volt a legkomolyabb lövés (kapufa), tegnap pedig olyan gólt fejelt, hogy attól megállhatott a baseballütő bárkinek a kezében.

Általában is, belenőtt az európai mezőny a tizenhatos Eb-létszámba. Korábban mindig volt négy-öt reménytelen csapat, most talán csak egy van, de nem mondom meg, melyikre gondolok, mert még továbbjuthat.

A szakmai analízis egyébként is a rovat profi stábjának erőssége, én viszont talán megoszthatom másokkal azt a kérdésemet: vajon mikor találják fel a zsebes futballnadrágokat, hogy a játékosok meccs közben elővehessenek egy zsebkendőt, s belefújhassák az orrukat, ha kell, majd a cuccot ne dobják el a pályán, ahogyan most szétfreccsentik, amit már nem tudnak az orrukban tartani, hanem tegyék zsebre, mint azt már óvodában is illik? Figyelemre méltó persze, hogy milliárdos játékosok egyébként hazájuk címerével ékesített mezben fogják magukat, és akkorát nyomnak le a gyepre, amiért az aluljáróban a többiektől is járna egy csodálkozó tekintet. Nem gondolom persze, hogy a hárfaművészektől kellene átvenni minden viselkedési szabályt, de csak a többi sportágra gondolva: milyen lenne, ha a kézilabdameccseken állandóan azért kellene berohanniuk a törlőknek, hogy zsebkendőt helyettesítsenek, ha teniszpályán a labdaszedők egyengetnék a talajt egy-egy ilyen egészségügyi esemény után, arról nem is beszélve, hogy mennyire eredeti elem volna egy ragyogó jégtánckettőstől, ha meghajlás után úgy tennének, mint futballisták szoktak egy-egy nagy akció után visszabandukolva, merthogy felgyűlt szájukban a nyál? Ha mindenki más tudja kezelni a felhevült test fokozott váladéktermelését, a futballisták miért nem?

Nem gondolom, hogy bármi összefüggés lenne a kinti utcai húsdarálók következetes szabálykerülése és a legelemibb etikett benti fenékbe rugdosása között, de megeshet, hogy nem is teljesen függetlenek egymástól. Nem hiszem, hogy ha bent papír zsebkendőkbe sírnák a gól utáni örömkönnyeket, akkor kint névjegyet cserélnének az első jobb lengő előtt, de ki tudja, hátha lenne valami hatása.

Tény, hogy a többi, nem földre köpős sportág nagy eseményeit nem kísérik verekedések. Az is igaz, hogy ezek a higiéniailag felületesen felkészített futballisták olyan szellemben és úgy teszik oda magukat eddig ezen az Eb-n, hogy ha ennek ez az ára, hát legyen.

A kinti majmoknak meg valaki majd fújja ki az orrát.