Nem békés döntetlen
Roppant vidáman beszélt a műsorvezető a varsói Nemzeti stadionban –elvégre az UEFA jó kedélyű dzsemborinak szeretné láttatni az Eb-t –, noha a meccs előtt váratlan balhé tört ki az aréna közelében lévő hídon. Azért nevezem váratlannak, mert a belvárosban teljes béke honolt, és az orosz felvonulás útját látszólag hermetikusan lezárták a napok óta a kedd estére, vagyis a menetre és a lengyel–orosz meccsre készülő rendőrök. A karhatalmat talán elringatta az egész napos idill, mert elemi hibát követett el: a hídfeljárókat szabadon hagyta vagy nem őrizte megfelelően. Ezeken a jó nagyra nőtt lengyel „kemény mag” tagjai felszivárogtak a hídra, és nekirontottak a több ezer orosz szurkolónak. Mire a meccs megkezdődött, a rendfenntartók megfékezték a hatalmas verekedést, de sokan úgy vélték, hogy csak átmenetileg, mert a lengyel fővárosban régen volt olyan forró az éjszaka – mondták –, mint amilyen keddről szerdára virradóra lesz...
A futball varsói színházában eleinte a konferansziétól függetlenül sem érződött a feszültség, már csak azért sem, mert – a helyszínhez illően –újabb kultúrbemutató zajlott a pázsiton, bár a második „megnyitó” káprázata meg sem közelítette a magával ragadó elsőét. A hirtelen felzúgó „Rosszija, Rosszija!” kórus aztán véget vetett a zsöllyebeli légkörnek: vagy negyvenezer lengyel tartott szimpátiatüntetést országa és csapata mellett. Ennek hevességét fokozta, hogy az oroszok (lehettek vagy 15 ezren) olajat öntöttek a tűzre: a himnuszuk közben provokatív molinót eresztettek le a felső szektorokból, rajta egy mindenre elszánt, félelmetes harcossal...
A meccs elején viszont úgy látszott, a lengyelek nem tűrnek ellentmondást: a hetedik percben (a francia születésű) Obraniak beívelését (a félig német) Boenischnek négy méterről kellett volna a hálóba juttatnia, a hátvéd testéről tovább pattanó labdát azonban a mentésre esélytelennek tetsző Malafejev kapus hárította. Aztán az oroszok játszották, amit tudnak: finoman passzolgattak, miközben a házigazdák szinte az „életükért” küzdöttek. A kérdés az volt: a technikai különbség vagy a lelkesedés hőfoka közti differencia mutatkozik-e meg az eredményjelző táblán? A választ Dzagojev adta, ha nem is elegáns kombináció nyomán, csak „egyszerűen” a bal sarokba fejelve Arsavin szabadrúgását (37. perc: 0-1).
A második félidőben viszont Arsavin lengyel gólt készített elő: elszórakozott egy helyzetet, melyben négy orosz állt szemben két lengyellel (meg a kapussal), majd nemhogy nem futott, de még csak nem is baktatott vissza. Pedig kellett volna, mert az ellenakció végén Blaszczykowski jobbról befelé kanyarodott, és a tizenhatosról, ballal „dortmundi” lövést küldött a jobb sarokba (57. perc: 1-1).
„Még egyet!” – kiáltozta átszellemülten a hazai közönség, és a leginkább Malafejeven múlt, hogy Polanski nem teljesítette a kívánságot (előtte meg Tytonon, hogy Kerzsakov érzéssel sarkazott labdáját Dzagojev nem passzolta a jobb sarokba). Noha gól már nem esett, a lengyel szurkolók a mérkőzés hajrájában is demonstratívan elénekelték a himnuszt.
Az 1-1 pedig a körülmények ismeretében mindennek nevezhető, csak békés döntetlennek nem...
LENGYELORSZÁG OROSZORSZÁG 1-1 (0-1)
A csoport, Varsó, 56 500 néző. Jv.: Stark (német).
Lengyelország: Tyton – Piszczek, Wasilewski, Perquis, Boenisch – Blaszczykowski, Dudka (Mierzejewski, 73.), Murawski, Polanski (Matuszczyk, 85.), Obraniak (Brozek, 93.) – Lewandowski.
Oroszország: Malafejev – Anyjukov, Alekszej Berezuckij, Ignasevics, Zsirkov –Dzagojev (Izmajlov, 79.), Sirokov, Gyenyiszov, Zirjanov, Arsavin – Kerzsakov (Pavljuscsenko, 70.).
Gól: Dzagojev (37.), Blaszczykowski (57.).
AZ A CSOPORT ÁLLÁSA
1. Oroszország 2 1 1 – 5-2 4
2. Csehország 2 1 – 1 3-5 3
3. Lengyelország 2 – 2 – 2-2 2
4. Görögország 2 – 1 1 2-3 1
