Lévén annak a korosztálynak vagyok a szerény tagja, amelyiknek még a lélegzete is elállt attól, hogy mit művelt a félig halódó Szovjetunió hokiválogatottjának legendás első sora olykor a kanadai profik ellenében is, Vlagyimir Krutov halálhírét olvasván eltöröltem egy könny cseppet a szemem sarká -ban. Két okból. Az egyik, hogy ő, a jobbszélső, úgy szolgálta ki nálánál tehetségesebb társait, a később az NHL-ben óriási karriert csi náló Makarovot és Larionovot, mint egy zseniális szolga. A másik, hogy fölmerült bennem: mennyire szelektív az emlékezet. Olyan „hármasokból”, amelyekben kettő a maradék egy nélkül nem csinálhatott volna halhatatlan karriert, kirostálja a maradékot.

Mondanék klasszikus példákat, valamennyit a szovjet hokiból. A 60-as években volt ugyebár Loktyev–Almetov–Alekszandrov. A két szélső ma is beszéd tárgya, de Almetov el van feledve.

A következő nagy hármas így festett: Firszov–Polupanov–Vikulov. Ebből Firszov él leginkább persze, de Polupanov ki van rostálva. Idővel súlyosabb emlékezetkihagyások akadtak, mert az még elfogadható, hogy a Mihajlov–Petrov–Harlamov sorból a valóban szuperzseni Harlamov mellett Mihajlov „megél” még, de kérdem én, Petrov miért nem? Holott ha ők együtt pályán voltak, akkor a center tíz esetből hétben prímszere pet vitt?

Ad notam: a kanadai szakírók szerint ez a hármas volt „minden idők” legjobb támadóalakzata a jég hokiban. Krutov elfeledettségének oka minden bizonnyal az, hogy ő csak egy évadot játszott Észak-Amerikában, inkább Európában profiskodott. Ám ahogyan én a moszkvai kocsmákat ismerem, ahol az öregek még ma is ölre mennek amiatt, hogy vajon Loktyevéknél nem voltak-e jobbak a Szpartak (az ottani Fradi) hajdani sztárjai, a két Majorov meg Sztarsinov együtt, az NHL nem szempont. Attól nem vadulnak be az emberek. Inkább az egyéni képességektől. És azokról általában egybesimulnak a vélemények: nem a csapat, a „sor” számít, hanem egyvalaki mindig és mellette esetleg még egy. A harmadik (akit nem említettem: Jevgenyij Majorov, Borisz öccse) el van feledve.

Ilyenek vagyunk.