Nyugat-Ukrajna fővárosa, a nacionalista-hazafias erők fellegvára a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság egyik ukrajnai helyszíne. A városházát négy oldalról görög istenek szobrai szegélyezik, Neptun és társai egyaránt az ukrán válogatott mezében díszelegnek. Bár mindenütt táblák, plakátok, feliratok hirdetik a világeseményt, szerelik össze az üdítőket és söröket kínáló sátrakat, megjelentek az ajándéktárgyakat is kínáló árusok, igazi, mindent elsöprő focilázat a belvárosban nem lehet tapasztalni.

A megkérdezett helybeliek persze örülnek, hogy három meccs is lesz a 750 ezer lakosú egykori Lembergben, mégis az a benyomás alakul ki: nincsenek „rákattanva” az Eb-re. Talán azért, mert kevesen engedhetik meg maguknak, hogy jegyet is váltsanak a tavaly ősszel átadott Arena nevű stadionba. Vagy inkább azért, mert Lvov az Eb nélkül is turistavonzó hely: évente 800-900 ezer külföldi keresi fel „Európa felfedezetlen gyöngyszemét”.

A lengyel határtól hetven kilométerre fekvő városnak van hangulata. Méghozzá nem is akármilyen. A házak – köztük a gyönyörűen rendbe hozott, az UNESCO világörökségébe is méltán felvett óváros épületei – nem véletlenül idézik az egykori Osztrák–Magyar Monarchiát. Történelmi jelmezbe öltözött, abroncsos szoknyát viselő kisasszonyok virágcsokrokat és nyalókákat árulnak kosaraikból.

Néha viszont Nápolyban érzi magát az ember, fiatalok felújított Vespa robogókkal száguldoznak az éles macskakövekkel kirakott utcákon. Az utóbbiak alaposan próbára teszik az autógumikat meg az elképesztő magas sarkokon egyensúlyozó hölgyeket is.

Kellemes látványt nyújt a kávézók, az éttermek, a vendéglátóhelyként üzemelő teraszok áradata is. A fekvés keleti, az árak viszont nyugatiak. Két kapucsínó két süteménnyel tíz euróba kerül, ingyenes wifi-hozzáférés viszont lépten-nyomon akad. Csapolt sört egy euróért is lehetett kapni, de a szombat esti német–portugál meccs közeledtével ez a szint is nagy valószínűséggel emelkedni fog – sejtetik a vendéglősök.

Andrij Szadovij polgármester nem titkolja, hogy az Európa-bajnokságtól egyfajta „nyári mesét” remél. Olyasfajta euforikus és tömegeket megmozgató élményt, mint amilyen a 2006-os németországi labdarúgó-világbajnokság volt. Lvov persze nem Berlin, de a kulissza – legalábbis a város központjában – lenyűgöző. Rengeteg pénzt öltek az infrastruktúra fejlesztésébe, ám ez az autóbuszokon, a trolikon, a villamosokon nem igazán látszik. Annál inkább a reptér új nemzetközi terminálján, a csaknem 200 millió euróért felépített üvegcsarnokon – különösen, ha a Sztálin-barokk stílusban emelt, „belföldi” épülethez hasonlítjuk.

A Lvov déli részén, a kijevi autóút közelében fekvő Arenához viszont súlyos próbatétel lesz a szurkolóknak tömegközlekedéssel kijutni. A belvárostól kilenc kilométerre fekvő ultramodern létesítményig legalább 45 percet kell a buszra vagy trolira számolni, és aztán jó adagot gyalogolni. Itt már nyoma sincs az óváros bájának, a posztszovjet valóság, lepusztult lakóházak lehangoló látványa fogadja a látogatókat. Meg a káoszé.

Néhány nappal az első meccs előtt a 35 ezer nézőt befogadó stadionhoz vezető utakat sártenger borította. Erősen kellett összpontosítani, hogy az autó ne valamelyik méretes kátyúban vagy fedél nélküli csatornakiállástól kapjon durrdefektet. A parkolók sem készültek el, a munkások még az alapozásánál tartottak. Ennek megfelelően ideges volt a hangulat a hűvösre fordult júniusi időben. A fotós kollégát az egyik művezető kikísérte, egyértelmű kézmozdulatokkal értésére adva: ne fényképezze a jelentős csúszásban lévő munkálatokat. Ő talán még nem tudta, amit a polgármester és a többi helyi vezető már igen: Neptun és a városházát őrző három másik görög isten segítségével szombatra készen lesznek.

A munkálatokkal jelentős csúszásban vannak, de szombatra talán minden kész lesz