Labdarúgás: Úgy nem jó, ahogyan van?
Ennek következtében a futball küzdősportjellege erősödött. Emlékeztet rá: ez a szemlélet az elhíresült követelményrendszerrel jelent meg idehaza. Ma már a legszélesebb technikai skálát felmutató labdajátékban, a futballban is mind jobban dominál a fizikai felkészültség a technikai tudással szemben.
A futóteljesítmény, a kondíció, az izomerő szerepe annyira megnőtt, hogy kompenzálhatja a technikai hiányosságokat, így a nem tudás gyakran legyőzheti a tudást. Jó példa az úgynevezett „taktikai szabálytalanságok” szaporodása: a játékos esetenként meg sem kísérli az ellenfél leszerelését, inkább felrúgja őt. „A 2010-es világbajnokság döntőjében olyat is láthattuk, hogy a holland játékosok egyike karaterúgással támadta az ellenfelét, mégis a pályán maradhatott” – mondja Pillinger, akinek konkrét módosító javaslatai is vannak.
Úgy gondolja: a klubok, az edzők felelősek azért, hogy kikkel kötnek szerződést, kiket küldenek a pályára. A rendszeresen szabálytalankodó futballisták játékengedélyét akár hosszabb időre is be lehetne vonni. Ugyanakkor a létszámhátrányos helyzeteket megszüntetné: „Az emberelőny egy itt felejtett szabály, amely gyakran el is dönti a mérkőzést.” Éppen ezért a vízilabdából ismert „végleg, cserével” megoldást alkalmazná. Ez esetben a játékvezetők a kiállítással nem vennék magukra annak az ódiumát, hogy „belenyúlnak a mérkőzésbe”.
Pillinger szerint a labdás sportágak mindegyike találkozott a fizikai dominancia gondjával, ám több szakág jól reagált a kihívásra. Kiemeli a kosárlabdát és a kézilabdát. Az egykori tohonya óriások helyén ma kétméteres izomkolosszus akrobaták röpködnek a védők között, látványos zsákolásokkal és egyéb mutatványokkal szórakoztatják a közönséget. A sportági elöljárók jól ismerték fel a helyzetet, és a megfelelő szabálymódosításokat hajtották végre.
A labdarúgást viszont szuperkonzervatív szabályalkotó testület tartja kontroll alatt. Emlékeztet Sir Stanley Rous játékvezető, a FIFA örökös tiszteletbeli elnökének klasszikussá vált nyilatkozatára: „A futball úgy jó, ahogyan van.” Ezt a felfogást tükrözi, hogy a megannyi ütközéssel, sérüléssel járó sportágban száz év kellett, mire bevezették a játékosok cseréjét.
Mi több, a nőket százharminc esztendő után engedték fel a pályára. Csak nemrégiben engedélyezték a folyadékpótlást mérkőzés közben. „Nem siették el a reformokat” – összegez Pillinger. Bár a labdarúgás népszerűsége mind nagyobb, apró módosítások is erősítenék a látványjelleget, a taktikai repertoárt.
Elképzelhetőnek tartaná, hogy – a kirúgáshoz hasonlóan – a saját büntetőterületről indított hosszú átadásnál se legyen büntetendő a leshelyzet: így a gyengébb csapatok is megkísérelhetnék a letámadás átjátszását, hogy eljussanak az ellenfél kapujáig. „Javaslataim csupán a szöveg módosítását igényelnék. Semmilyen más, főként anyagi feltételük nincs.”
Igaz, a kevésbé erős együttesek nem a lesszabály, hanem az üres kassza miatt versenyképtelenek. A régi sikertörténet ma már nem létezik: hiába a kiváló szakmai munka, a csapatszellem, az akarat, mert jórészt a pénz dönt. A szakmai nívó csupán a „primus inter pares” kategóriában, a nagyjából azonos feltételek mellett működő klubok versenyében kap szerepet.
Kétségtelen: Michel Platini, az UEFA első embere – akiről úgy tartják, a FIFA következő elnöke lehet – céljának tekinti, hogy a rend uralja a futball pénzügyeit. A Bajnokok Ligáját is az esélyegyenlőség jegyében alakította át. A sportdiplomata most nyilván a lengyel, ukrán közös rendezésű Európa-bajnokságra koncentrál. Némi zavart okoz, hogy több politikus is azt tervezi: bojkottálja az eseményt az ukrán helyzet miatt.
Ám Pillinger nem ért egyet azzal, hogy politikai okokból maradjanak távol az elöljárók. Ha Magyarország adhatott volna otthont az Eb-nek, ilyen probléma aligha vetődik fel, de a kontinens „kikosarazta” hazánkat. Ez annyiban nem meglepő, hogy azóta sem sikerült felépíteni egy multifunkcionális stadiont, amely többféle esemény lebonyolítására is alkalmas, és a hölgyek számára is van külön toalett...
Igaz, legalább FIFA-kongresszust rendezett Budapest. Legutóbb nyolcvan évvel ezelőtt járt itt a szervezet krémje. „Akkor még alelnököt adtunk a vezérkarba, ma egyedül a kitüntetett Szepesi György örökös tag képvisel bennünket” – mondja Pillinger. Hozzáteszi: a helyszín kiválasztásában szerepet játszhatott az MLSZ konszolidált működése, a sportág tradíciója, a briliáns technikára épülő játékstílusunk emléke. Futballjelenünket nem említette e felsorolásban.
