Micsoda hét!
Szakadáti véleményét amúgy igen sokan osztják a nézőtéren és a medenceparton is, főként a magyar szemszögből mesés csütörtök, a négy aranyat, két ezüstöt és három bronzot hozó parádé után. Hogy mást ne említsek, a szakmát nem éppen tegnap kezdő, kilencedik olimpiájára készülő szövetségi kapitány, a túlzásokra a legkevésbé sem hajlamos Kiss László azt találta mondani a helyi Viktória étterem teraszán a kávéját kavargatva, hogy „edzői pályám talán legemlékezetesebb napját éltem át”, aztán egy acélos „hajrá!”-t kiáltott a szomszédos szállóból éppen az uszodába fülig érő szájjal induló Kis Gergőnek, az összességében jóval szerényebb kilátásokat tartogató pénteki program legreményteljesebb magyarjának.
Hogy a mester biztatásának is része volt benne, az talán sosem derül ki, mindenesetre a Debrecenben addig két ezüstnél tartó ajkai fiatalember mind a hét riválisánál hamarabb érintette meg a falat 800 méter gyorson. Hatszáz méterig szinte ragadtak egymásra az olasz tinédzserrel, Paltrinierivel, az utolsó négy hosszon azonban az itáliai már csak a talpát látta Gergőnek, aki 7:49,46-ot produkálva végül majdnem három másodpercet vert az 1500 méteren győztes vetélytársára.
A lihegőben aztán a rá oly jellemző fanyarsággal értékelte önmagát: „Biztam benne, hogy a csütörtöki győzelmek után végre nekem is sikerül valamit nyernem, és akkor engem is odasorolnak a nagy sztárúszók közé. Amúgy meg tudtam: ha négyszázötvenötszáz méterig tartom a tempót az olasszal, akkor az isten se állít meg. És nem is állított.”
Néhány perccel később, az emelvény tetején feszítve már jóval kevésbé látszott határozottnak Farkas András tanítványa. Rendesen nyelte a könnyeit, amint felcsendült a Himnusz, majd, amikor az aranyéremmel a nyakában végigsétált a közönség előtt, vágyának megfelelően akkora ünneplésben volt része, mint alig huszonnégy órával korábban Gyurtának vagy Csehnek.
Az ezúttal csöppet sem zavart bennünket, hogy olyan számban született meg az Eb hetedik magyar elsősége, amely nem szerepel az olimpia műsorán, igaz, kisvártatva minden úszóversenyek „leg”-jén, a férfiak 100 méteres gyorsviadalán meg éppen azért döngettük a mellünket, mert akadt honfitárs is a mezőnyben. A tetejébe Kozma Dominik reménykeltően haladt együtt olyan nagy nevű ellenfeleivel, mint az olasz Magnini vagy a francia Bernard. Utóbbi kettő ki is bérelte az első, illetve a második helyet, ám a „célfotós” beérkezést igazolandó a harmadik és a hetedik helyezett között csupán hat századmásodpercnyi differencia alakult ki. Kozma közepesen jött ki a dologból, a 49,17 ötödik helyet, meg jelentős hanghatással járó tapsot ért a számára.
Valamivel lassabban szelték a vizet a pillangózó lányok 100 méteren: Jakabos Zsuzsanna a hatodik, a bombameglepetésre a döntőbe került, mindössze tizenöt éves Szilágyi Liliána pedig a nyolcadik helyen csapott a célba. A krónikához tartozik még, hogy Risztov Éva 1500 méter gyorson, Cseh László (51,95-ös országos csúccsal) és Pulai Bence 100 méter pillangón, Verrasztó Evelyn és Mutina Ágnes 200 méter gyorson, míg Bernek Péter (1:56,11-gyel, szintén hazai rekorddal) és Balogh Gábor 1:58,43-as, „Londont érő” idővel egyaránt a mai döntőbe úszta magát.
Majd elfelejtettem: Kiss László a kávékavarás közepette kibökte azt is, hogy mostantól az 1954-es torinói Eb kilenc aranyérmének „überelése” a terv. Hétnél tartunk most, de hátravan még két nap. Aki kíváncsi arra, miként íródik a történelem, feltétlenül látogasson el a hét végén Debrecenbe.
Férfiak. 100 m gyors: 1. Filippo Magnini (olasz) 48,77, 2. Bernard (francia) 48,95, 3. Trandafir (román) 49,13, ...5. Kozma Dominik 49,17. 800 m gyors: 1. Kis Gergő 7:49,46, 2. Paltrinieri (olasz) 7:52,23, 3. Frolov (ukrán) 7:52,81.
Nők. 100 m pillangó: 1. Ingvild Snildal (norvég) 58,04, 2. Granström (svéd) 58,07, 3. Ivri (izraeli) 58,78, ...6. Jakabos Zsuzsanna 59,06, 8. Szilágyi Liliána 59,76. 200 m mell: 1. Sara Nordenstam (norvég) 2:26,91, 2. Novikova (orosz) 2:27,25, 3. Poewe (német) 2:27,80.
