Az összefüggés talán csak annyi, hogy 1982 májusában is a Pécs volt a Győr ellenfele, s ma este nyolctól szintén e két együttes találkozik a labdarúgó NB I-ben. A mérkőzésnek semmi tétje, hiszen az ETO kikapott a Debrecentől, a Videotontól, még a nemzetközi Sportdöntőbíróság is csapást mért rá, úgyhogy az, aki ma kimegy az ETO Parkba, a régi hősöket akarja újra látni, bár Szentes Lázár-gólra, Burcsa Győző-átadásra vagy Hannich Péter-szólóra hiába vár...

Noha Takács Árpád, a Magyar Rádió kiváló tudósítója rendre úgy kezdte ízes beszámolóját a nevezetes Körkapcsolásban, hogy „süt a nap a Rába partján”, harminc esztendeje szakadt az eső Győrött, amikor az utolsó előtti fordulóban bajnokavatásra érkeztek a drukkerek. Nem kis közönség: 22 ezer néző, ami kisalföldi csúcsot jelentett az 1981/82-es évadban. Bár a legendák arról szólnak, hogy akkoriban rendszeresen húsz-huszonöt ezer ember töltötte meg a lelátókat, a győri látogatottság tekintetében az Újpest elleni 2-0 tizenhatezres publikuma állt a második helyen, az átlag nézőszám pedig 10 558 volt. (Ez a tízezres átlag az MLSZ jelenlegi elnökének távlati víziója az egész NB I-et illetően; a lehető legdiszkrétebben is csak annyit fűzhetünk hozzá, hogy nem lesz könnyű elérni...)

A Tatabánya elleni 5-3-at például kilencezren tekintették meg, a Diósgyőr 7-1-es „kivégzését” pedig csak négyezren. Gólparádé sokkal többször volt, mint telt ház: a Szegedet 8-0-lal, a Debrecent 8-1-gyel, a Csepelt 5-0-lal, a Videotont 5-1-gyel lepte meg a győri együttes, amely a legtöbb gólt az Ózdnak gurította: az első „tavaszi” – valójában 1981. december 5-én rendezett – fordulóban 9-2-re verte a Kohászt. A Mikulás-puttony előzménye az volt, hogy az őszi nyitányon az Ózd 4-3-ra legyőzte a Győrt, és a Hétfői Hírek címe így szólt: Ózd, a csodák csodája...

Az ETO-t érték egyéb megpróbáltatások is – Haladás 1-5 (!), Volán 0-2 (!), Debrecen 2-3, ZTE 0-1 –, de Győrött az összes fővárosi nagy csapatot felülmúlta az együttes (FTC 2-0, Vasas 3-1, Honvéd 1-0, az Újpestről meg már esett szó), ráadásul a számára legfontosabb rangadón, a bajnoki címvédő Ferencvárossal az Üllői úton vívott mérkőzésen 4-3-ra nyert. Burcsa sérüléssel bajlódott, ezért az első félidőben nem játszott, de a szünetben felváltotta Csonka Gyulát, majd szinte az első labdaérintéséből egyenlített, sőt beállítása nyomán az ETO húsz perc alatt 0-1-ről 3-1-re fordított.

A gála-összeállítás ez volt: Kovács László – Csonka, Hlagyvik Gábor, Mile Sándor, Magyar Lajos – Hannich, Póczik József, Burcsa – Szabó Ottó, Szentes, Hajszán Gyula. Ebből a tizenegyből Hannich (22) az első, Szentes (21) a második helyet szerezte meg az NB I-es góllistán, a Népsport osztályzatai alapján pedig Póczik érdemelte ki az évad legjobb labdarúgója címet. Szentest és Burcsát a szezon előtt, Kovácsot az idény közben igazolta az ETO, Póczikot viszont elengedte volna, ő azonban maradt, ahogyan Hannich is, noha a középpályásnak hevesen „udvarolt” a Vasas. Szintén akkor szerződött a folyók városába Verebes József, ám a Kisalföld „mágusát” csak azt követően keresték meg az 1980/81-es kiírás csalódást keltő tizenegyedik helyezése után, hogy Kovács Ferenc és Hidegkuti Nándor (az 1963-as győri bajnokcsapat mestere) nemet mondott a felkérésre. A trénerrel igazán jól járt a klub: a támadó játékot preferáló, szuggesztív edző dirigálásával összesen 102 gólt ért el a csapat; ugyanannyit, amennyit az Újpest 1968-ban a Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó szuper kvintett főszereplésével. (A Gass, Müller, Zombori középpályássort és a Kovács, Izsó, Várady csatárhármast felvonultató Vasas 1977-ben százig jutott.)

A századikat a Pécs ellen (2-1) az egyenlítő Hannich szerezte, és Pócziké, a 101. sem volt kiskutya... A meccs után a nézők a pályára tódultak, majd egy hónappal később újabb fesztivál zajlott az ETO-stadionban: a Győr – barátságos, ám Ronnie Hellström, a 77-szeres svéd válogatott kapus számára barátságtalan – mérkőzésen kitömte a Kaiserslauternt (7-0).

Aztán megnyerte a következő bajnokságot is. A nézőátlag akkorra már 17 ezerre emelkedett... Érthető, ha harminc év múltán is élénken él az emlékezetben a hajdani együttes, melynek valamennyi tagját – az 1963-as bajnokokkal együtt – meghívták az Aranycsapat című Tasnádi–Fenyő-musical győri bemutatójára.

Ma pedig a pályán sorakoznak majd az arany „gyerekek”; ott, ahol egykor ők tartottak megannyi bemutatót...

Filmbe illő mutatványok

A ma esti győri program negyed hatkor a „harmincéves” bajnokokról szóló kiállítás megnyitójával kezdődik az ETO Parkban. Utána az önkormányzat és a klub vezetői köszöntik az annak idején Pro Urbe díjat is kiérdemlő társaság tagjait, majd – a 20 órakor kezdődő NB I-es meccs előtt – 19.40-kor egyenként szólítják a régieket a pályára, miközben a kivetítőn az ünnepeltek hajdani mutatványait elevenítik fel.